A kozmopolitaság jéghideg szédülés.
Neonfényérintés, a pohár neheze a kézben.
A delírium lehullik rólad; kockás, csíkos, pepita
másnapokba, mint kirakatokba, dermedünk.
A divat leszabja arcainkat. Nemtelenek vagyunk,
akár a paranoia kavargó, áttetsző üvegben. –
Az öntudat is csak emóció. Villanó
pillanat akárhol, akárkiként, akárki félelmében.
Horizontváltás. Mint szintetikus
Buddha, viták nyeregpontján csücsülsz.
De az én helye a centrum: tequila-hideg,
anya gyerek nélkül, Nirvana-zenék. –
Mögéd hanyatlasz. Mint rázkódva,
érzed a pimasz nevetést.
Apokrif Online 
Szerelmes lettem