(Kis Farsangi Ál-manach)
Borbély Szilárd: A bőrhöz
Föld ki égbe vágy
felület mi bőrbe lágy
kép zavar ha van
piros láng téli havan
a ember szóba ál
de eszme önmagából kivál
földben állítva be állig
de fogalom egyfele szállik.
Zalán Tibor: Lottyadt klapanciák 1-14.
Beborul az ég a föveny felett
lehajtja a nyak a nehéz fejet
Mindig azon jár az eszem hogy van
ez hogy meg kell halni Csak megkottyan
*
majd Meg fájni fog hogy már meghaltam
Lesz-e a majd üst vasvilla meg katlan
Hogy fogok majd írni ha bevégzem
de miről fogok hogyha meg épp nem
*
A halál amúgy olyan mint egy hokedli
most ráállok és így leszek épp szonettnyi
Apokrif Online 