2011 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. Tavaly indított, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.
Tarcsay Zoltán írását közöljük.
Kétezer-tizenkettő van. Már megint? Pardon, ez most van először. Dehogyis, csak korábban a világnak is vége lett. Mármint a filmekben. Bár sajnos a valóság kevésbé izgalmas. Noha olykor hihetetlen. Nekem ugyan például van egy kis enyhe világvége-szédülésem. Inkább ne jöjjek ezzel? Akkor nem jövök. Vagy jövök, de nem úgy. Van egy jelenet valamelyik Csillagok háborújában, amikor az irdatlan csillagromboló (vagy ilyesmi) zubogva, sisteregve zuhan az űrből a földre, és senki nincs a hídon, mert a kapitány időben katapultált. Majdnem ilyen érzésem van, csak nem Csillagok háborúja, nem irdatlan csillagromboló, és még vannak a hídon, éppen ezért olyan különös az egész.
Három dolgot próbálok egyszerre megfontolni. Az első, hogy meggyőződésem szerint tilos az irodalomnak és az irodalomkritikának nem-esztétikai jellegű szempontokat még csak megközelítenie is. A második, hogy az irodalomnak az, de az embernek nem, sőt, felmerül, hogy az igazi ember, és nem implikált és fikciós megfelelői, vajon jól teszi-e, ha túl mélyre (vagy magasra) mászik irodalmi gőzökben szédelgő elefántcsonttornyába. A harmadik (ezt a bogarat egy Hans Ulrich Gumbrecht nevű stanfordi professzor ültette a fülembe űrhajónkon tett látogatásakor): az irodalom(tudomány) az a tér, ahol minden kérdést fel szabad tenni anélkül, hogy tartani kellene a valóságtól, magyarul: ahol el lehet játszani mindennek a gondolatával.
Játsszunk most el annak a gondolatával, hogy az irodalom nem az első ballaszt, amit ki illik vetni zuhanáskor. Hogy nem csak golyófogó a kulturális gazdaságban. Két különös dolgot is olvastam az elmúlt napokban: az egyik, hogy a Bookline nemhogy nyereséges volt, de még növekedést is tapasztalt tavaly, ez egészen elképesztő, tekintve, hogy főleg könyvekkel kereskedik, a másik, hogy az elektronikus könyvvásárlás az egekbe szökött, miután az emberek kibontották és a karácsonyra kapott olvasógépeiket. Ez számomra megerősíti, amit eddig is sejtettem (és egy éve ugyanitt elmélkedtem is róla): az emberek arra költik a pénzüket, amit fontosnak hisznek, és azt hiszik fontosnak, amiről azt mondják nekik, hogy az, tehát azt, amit mások el akarnak adni nekik – innovatív termékek és innovatív eladási stratégia, erre lyukadunk ki.
Feltevésem szerint az emberiséget ma nem érdekli kevésbé az irodalom, mint rég, csupán azt látom, hogy az emberek ma is ugyanúgy unatkoznak, és még mindig roppant összegeket költenek szórakozásra.
A tanulság számomra az, hogy az irodalom(kritika) belterjességét úgy volna jó értelmezni, hogy azon keveseknek, akiknek szívügyük, egyenként és közösen is hajtaniuk kell az innovációt, amin azt értem, hogy ahelyett, hogy lemondanak a közönségről, vissza kellene szerezniük azt, mert még a végén mindenki csak saját magának fog írni teljes sértődöttségben és rezignációban. Az emberiséget ugyanis nem szent célok vezérlik (ez nem újdonság), és nem várhatja tőle senki, hogy ne nézzen fintorogva valamire, ami fintorogva néz vissza rá.
Én különben is arra számítok, hogy a jelen realisztikusságának e különösen ambivalens közegéből (vagyis hogy amiről az egyik percben azt hisszük, mese, a másikban kiderül, hogy márpedig meg fog valósulni, a harmadikban pedig már meg is valósult, de még mindig nem akarjuk elhinni) – nos ebből a rémálomból szerintem ki-ki valamely kellemes és garantáltan nem valóságos irodalmi óvóhelyre menekül előbb-utóbb, legalább egy kis időre, pihenni, és ott illene várni őket teával és süteménnyel.
Tarcsay Zoltán
(kapcsolódó szövegek:
2011:
Évjárat (1.) – Közép-dunántúli Hobo Blues
Évjárat (6.) – Halogatott szükségszerűség
Évjárat (8.) – Mintha hiányod lenne napom rendje
Évjárat (9.) – KÍNOK ÉVE – NAPLÓBA GÖNGYÖLT JAJGATÁSOK
*
2010:
Évjárat (1.) – Mi van a flaskámban?
Évjárat (3.) – Január kilencedike
Évjárat (4.) – A meglepetések éve
Évjárat (8.) – Fencsák és az évértékelés
Apokrif Online 
42 Comments