És hazajövet…
és hazajövet úgy voltam vele, minek sóhajtozzam ki magam
hányavetett betűk és szertetördelt sorok között,
minek csepegtessem magamtól a világot?
-ekkor hallottam, mint a nyírfák bölcsen ingatták ágaikat:
fiú, írd meg nyugodtan, ne zavartasd magad.
ezután, ha belefeledkeznél a békák zajába,
vagy csak lágy szél fújja feléd a folyót
s ha esetleg eggyé válnál a fal résén igyekvő kis bogárkával,
ám legyen.
írd csak le, aztán majdcsak elpusztultok a magatok csendességében,
mi pedig búcsúzásként értetek újfent meglendítjük ágaink