Ismét új rovatot ajánlunk Kedves Olvasóink figyelmébe, bár – amint az irodalmi tárgyú/jellegű netnapló sem – nem teljesen új az ötlet, nem is egészen eredeti. Hasonló vállalkozást indítunk ezúttal, mint a tíz részes, nagy sikerű, kiugró olvasottságot produkáló Évjárat rovatnál tettük: ezúttal azonban egy hétig naplózzuk élményeinket napi rendszerességgel, méghozzá a magyar irodalom talán legkellemesebb apropójából: az Ünnepi Könyvhét kapcsán.
A Könyvhét harmadik napján Braun Barna írását olvashatjuk.
Úgy vettem észre, hogy idén kevesebb könyv van kint, mint mondjuk tavaly. Nem a friss megjelenésekre gondolok, az 50-500 forintos, leértékelt, lejárt, kifutott könyveket kínáló kosarak hiányoznak, főleg a zsebemnek. A könyvek árára amúgy nem lehet panasz. Biztos az infláció, krach, kultúrszemét, zsüzsü, de a könyvek olcsóbbak tűnnek: 2500 nem fáj annyira, mint évekkel ezelőtt. E-bookot, pl. már 300 forintért lehet venni a Fapados kiadónál.
Délben, mikor a jeles eseményre egy szabálytalanul elnyomott cigi után (mért nincsen több kuka?) beestem a Kalligram és a Magvető között feszülő “dühöngőbe”, emberből feltűnően kevesebb volt, mint egy átlagos vidéki Fluor Tomi-dedikáción, ez azért szomorú, mert sok szerző egyedül ücsörgött, kis pogácsájával, vízével, íróbarátokkal övezve. Délutánra viszont, mikor ezeket a sorokat is írom, megjelentek az emberek. A standok előtt megemelkedett testhő és -szag, és most némi eső is csepeg. A színpadon éppen beszélgetés zajlik (ma a magvetős Rivalda antológiáról volt a legértékesebb eszmecsere), a közönség minden mondathoz mindentértő pofát vág, “defontosisolvasniigenigen”, és közben nagyokat bólogat.
A könyvhét az IQ-tekintet hete. Mindenki szakért, írókról, mint tesóról, “atyuskáról” beszélget vagy vicsorgatja fogait, miközben szemérmesen összekacsint a szerzővel, aki a minimum -15% de van, ahol -30%-os kedvezménnyel megvásárolt könyv belső, dedikálós oldalán ró kivehetetlen krikszkrakszot, mellyel felbecsülhetetlenné teszi az irodalom-kedvelő, vagy szerző-fan (mennyi ilyen van, Garaczi is ma, mintha John Lennon) számára a művet. A PIM-standnál is sok akad, aki beszopja a kultuszt, egy-egy Márais notesz, gyerekbabits-csoki be-becsúszik.
“A Berzsián és Dideki kétségtelenül minden idők legnagyobb gyermekkönyve” ilyenkor ilyen és ehhez hasonló tudományos kijelentések születnek az ember háta mögött a sorban, vagy mikor eltolakodják őt a Wass Albert- és nemzetiirodalom-pult elől, az elveszett ereklyék (hetvenezredik válogatáskötet) nyugger fosztogatói.
Igazi unicum áll az OTP-székház árnyékában. A FISZ Író-Peep show sátra, melyben különböző műfajú, stílusú, habitusú, és méretű szerzőket kukkolhat a jó nép (pl.: az ötletgazda Nemes Z, Máriót), miközben… vannak. Van, aki verseiből ripacsol fel, van, aki ücsörög és várja, hogy a véletlen értelmes kérdést juttasson el hozzá a mindenki számára szabadon felhasználható narancssárga papírok egyikén. Jó poén az egész, a gyerekek kifejezetten élvezik, állatkert-flashbackjük van, és megkínálják fagyival a bent pálló íróbácsit, ami minimum aranyos. Az építmény vasárnap estig várja a szíves érdeklődőket, kicsiket és nagyokat, költőszeretőket. Hogy kik lesznek leshetők, vallathatók, olvastathatók, arról a Fiatal Írók Szövetségének honlapján olvashatunk.
Még annyit a végére, hogy nemcsak a Vörösmarty téren van könyvhét Pesten. Az Írók Boltja előtt dedikált háromtól a teljes Szép versek antológia-szerzőbrigád. Fasza kis dzsembori volt, sok fiatal irodalmár, többek között lapunk szerzője, Fehér Renátó is dedikált, miközben Bajtai betűember András, mindenki legnagyobb bánatára végleg kiborította a sörét. Ja igen, egy BKV éves bérletet találtak az Európa kiadó standjánál. A tulajdonos ott veheti vissza, ha azóta nem tette.
Braun Barna
Kapcsolódó írások:
Könyvheti netnapló (1) – Gátszakadás
Apokrif Online 
24 Comments