2010 végével úgy döntöttünk, nem körkérdésekkel, listákkal vagy villám-évértékelésekkel búcsúztatjuk az óévet/köszöntjük az újat, hanem ehelyett felkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban írják meg, mit jelentett számukra 2010 és mit jelenthet majd 2011. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az újonnan induló Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.
Braun Barna írását közöljük.
Ezek azok a leányévek, amit kezdő irodalmárkoromnak fogok majd nevezni, és ez alighanem egybeesik a digitális irodalom leányéveivel is. A wordpress zseniális ingyenes blogmotornak hála (melynek mottóját jelen cikkemhez kölcsönvettem) gomba módra szaporodnak a különböző (minőségű és jelentősségű) kulturális termékeket kínáló
portálok. Részemről ebben az évben telt ki egy esztendő a felonline.hu-n, elindítottuk debreceni kollégáimmal a kulter.hu-t, s tessék az Apokrif is egyre érdekesebb ötletekkel rukkol elő a webes felület hasznosítására.
Terjednek az e-olvasók is. Az iTunes-on nyomul a ponyvairodalom legtöbb remeke, a világ több nyelvén. A libri is ezekkel a kütyükkel spekulál, a Kossuth Kiadó szintúgy árulja saját olvasóit. Nyílnak a bárki számára hozzáférhető kis kiadók, az e-kiadók. Digitalizálják a könyveket. A Széchényi Könyvtárban arról lehet hallani, hogy nem
győzik idővel és pénzzel a munkát, a digitalizáló kiadók pedig nem osztják meg a közzel számítógépkonfrom szövegeiket.
Se szeri se száma annak a változásnak ami végbemegy az irodalmi szövegek körül. Ennek oka, hogy a digitális kiadás egyszerűbb, olcsóbb, gyorsabb. Hogy a magyar irodalom hogyan fogja venni az akadályt, ebben látom a következő év / évek egyik nagy kérdését, egyben kortársaim felelősségét is abban, hogy ezzel a lehetőséggel hogyan fognak élni?
Sokan tartanak attól, hogy ez az irodalom vége. Mi az, hogy szét lehet venni fejezeteket? Olvasás öröme, heuréka-élmény, papírzsizsegés, borítótábla, nyomdaszag. Ezek könnyen lehet: a múlt tünetei. Posztok, e-könyvek, könnyen kiemelhető idézetek, kedvenc sorok, szövegek: az olvasó saját, átlátható, könnyen kezelhető szövegadatbázisa. Ezt hozhatja a fenti félelmekkel szemben a jövő. Kánoniság helyett egyedi ízlést. Néma távoli olvasók helyett a kommentelő közönség élményét. A kulturális kritika gyakorlatáról, a megszülető cikkek formai/tartalmi változásairól most ne is beszéljünk!
Lehet hogy ez puszta utópia, de ha bejön és már itt áll a küszöbön, ha nem egyenesen az előszobában, akkor az irodalom olyan fordulatot vesz, amiről érdemes lesz beszélni a ’10-es évek irodalma alatt.
Braun Barna
(kapcsolódó szövegek: Évjárat (1.) – Mi van a flaskámban?)
Apokrif Online 
a vérbeli infobölcsész szólótt 😀
Gondolatébresztő írás, és ha már tegnap BDK megjegyzést írt az én naplómhoz, akkor azt hiszem én is fűzök néhány gondolatot ehhez a naplóhoz.
Én magam teljes gőzerővel készülök a digitális átállásra. Évekkel ezelőtt smartphone-on olvastam Balzac Goriot apóját, Zola Patkányfogóját (meg még egy-két művet). Aztán beszereztem magamnak egy netbook-ot és azon már kényelmesebben tudtam szörfözni,olvasni, blogolni stb. A legkényelmesebb azonban az e-könyv olvasó. Egy ilyen kütyü egészen sokáig bírja egyetlen feltöltéssel (bár korántsem 4000 lapozást, mint ahogy a dobozon írják),az e-ink technológia valóban szembarát (egész napos olvasás után sem fáj tőle a szemem), és persze sokkal olcsóbb, mint több ezer nyomtatott könyvet megvenni.A különféle warez oldalakról beszerezhető hangoskönyvekről és egyéb szkennelt dolgokról nem is beszélve.Szerintem aki hozzászokik ehhez (nem nehéz, a bőrtokkal együtt egészen könyvszerű), nem fogja visszasírni a papíralapú könyveket.
De ez is csupán egy eszköz, ettől még rengeteg lesz az igénytelen olvasó, a kritikán aluli e-könyvek száma stb.Nem hinném, hogy lényeges változás köszöntene be az olvasói ízlést illetően. A ma még tényleg utópisztikusnak tűnő teljes digitális átállás után sem.