Kántás Balázs műfordításai (online megjelenés)

Paul Celan:
Kristály

Saját szádat ne az én ajkamon keresd,
az idegent ne a kapu előtt,
a könnyet ne a szememben.

Vörös a vöröset hét éj magasában leli meg,
hét szívnyi mélységben zörget a kéz a kapun,
víz a kútból hét rózsa után fakad.

Éji zene

Füstölgő víz tör elő az égboltbarlangokból:
Belemeríted az arcod, pilláid lebegnek.
Pillantásodban kékes tűz marad, palástom testemről letépem:
majd hozzám emel a hullám a tükörben, magadnak címert kívánsz…

Ó, rozsdabarna fürtjeid, és tested, mely oly fehér –
a szemhéjak rózsásan megremegnek, akár sátor a hófödte tájon:
szakállas szívem nem odabent pihen meg ott, tavasszal nem borul virágba a bokor.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s