Kántás Balázs műfordításai (online megjelenés)

Paul Celan:
Kristály

Saját szádat ne az én ajkamon keresd,
az idegent ne a kapu előtt,
a könnyet ne a szememben.

Vörös a vöröset hét éj magasában leli meg,
hét szívnyi mélységben zörget a kéz a kapun,
víz a kútból hét rózsa után fakad.

Éji zene

Füstölgő víz tör elő az égboltbarlangokból:
Belemeríted az arcod, pilláid lebegnek.
Pillantásodban kékes tűz marad, palástom testemről letépem:
majd hozzám emel a hullám a tükörben, magadnak címert kívánsz…

Ó, rozsdabarna fürtjeid, és tested, mely oly fehér –
a szemhéjak rózsásan megremegnek, akár sátor a hófödte tájon:
szakállas szívem nem odabent pihen meg ott, tavasszal nem borul virágba a bokor.