A merengő
Költőm vagy, Te szültél engem:
Elméd papírra gondolt,
Borongós vonallal körberajzoltál,
Szürke kedvet hintettél belém,
És magamra hagytál.
Örök mozdulatlanságba
Zártál, Teremtőm,
Örök gondban,
Örök egyenleted
Véges eredménye voltam;
Tollad így a bölcső, a merengő halál,
Éltem életébe nyers dilemma áll.
Papírra öltél, de Főnix vagyok,
Ki megérint, annak feltámadok,
És elvisítom minden bűnödet,
Mire férgek rágják már szikkadt testedet.
Lebegés
Létről, halálról, szenvedélyről írtam,
Vagy mélabúm nyomása ihletett,
Kedvtelésem sokfelé taszított,
De rólatok megfeledkezett.
Mást láttam helyettetek,
Mert mindennek alkotói vagytok,
Láthatatlanul, tudhatatlanul,
Mert nem születtek, s meg se haltok.
Lényetek nem zárkózik szavakba,
Nem tudnék számot adni rólatok,
De érzem, mindig felmerültök,
Ha semmire sem gondolok.
Apokrif Online 