Kántás Balázs versei (online megjelenés)

Magba szorult mag,
héjatlan, lélektelen,
mellkasbarlangban.
Bádogdobogás
a tejbe mártott piskóta-
szavakkal, ceruzatestre
szoruló drót.


Újraéli
a tegnapi filmet,
ujjai között barna leveleket morzsol.
A hátán sirályok lépkednek.
Földre hullik a levéltörmelék,
amíg a kockák vörösre
retusálva leperegnek.

Igazság a mályvaszínű
könyvborítók közt, papírból
épített mindenmegoldás.
Csőr kutat a leszázalékolt
szavak között:,
mondandó után,
meztelenség előtt.


A hallgató hangudvar,

aminek a közepén álltál.
Megmondtad, hogy csak
farönkropogás-dal van,
majd kiléptél belőle,
magadból.

Odabent. Sem érintés,
sem alany. Fel-lelépkedés
a testetlenek között.
Fehér tollvillanás,
keretezett fanyelv.

Az elméleti keretek közül
most végre kiszakítva.
Gombnyomásgyakorlatban
körtánc. Veled, velem.
Vagyunk, egymásnak
nyomott rohadtszilvák.


Mert a fémkeret
most
jobban simogat, mint a kéz.
Jelzőtlenül térünk ki
a szembejövő elől, akiről
tudjuk, már beszélt
betonnal, kővel.


Forog bennünk
a kulcs.
Szó helyett, vér helyett.
Közelebb hajózunk vele,
a kép felé.

Festékvilágon át,

zebracsíkos kéz
nyúl kimondatlan
testek után

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s