Gitárok könyve 7,24: Jónás Woodstockban
…S hallá Isten, hogy ez jó. Márhogy a rakendroll. Attul fogva peniglen, hogy az erősítőket a felhőkre teremté, a dobverőket értő kezekbe adá, s az első eget rengető gitárfutamok elhangzának, az Úrnak oly jó kedve fakada, hogy bizony innentű magára is hagyá a Teremtés nagy művét, s maga is műélvezővé leve. A Heavenly Charts-on a Led Zeppelin letaszítá az élről az addigi listavezetőt, a Szeráfok kórusát, az Atya trónja körül álló hatalmas égi szellemek pedig naphosszat csak Jimmy Hendrix-riffeket pengetének. Lett is ám ebből nagy zűrzavar lenn a Földön.
Festé ugyanis a Mindenható Éden kertjének az ajtait feketére a nagy tiszteletű Mihály arkangyal ösztönzésére, az égre Zeppelineket bocsájta – hirdetnék a zseniális Róbert és Imre angyalok énekét. Teremte továbbá sárga tengeralattjárókat, élnének abban János, György, Pál és Ringo nevű, az Úr színe előtt igencsak kedves kerubjai. Nagy vala pedig ezen dolgok láttán az erdő vadjainak, az ég madarainak és a nagy vizek halainak elképedése.
Ninive népe pedig kihívá az Isten mérgét, hisz tisztelék az Úr előtt átkos nevű Michael Jackson és Szodoma városának kétes hírű előadóinak a Backstreet Boysnak muzsikáját. Sőt Bűneiket tetőzendő többen nem átallottak Britney Spearses kitűzővel, vagy a legelvetemültebb belzebubjai Pa-Dö-Dős felvarróval éktelenkedni.
Küldé ezért a Seregek Ura megtévelyedett népének segítésére prófétáját Jónást – ki az anyatejjel szívá magába Elvis próféta összes tanítását.
Kérdé pedig Jónás az Urat, mi módon téríthetné vissza aklába a megtévedt Ninive fertelmes nyálpopon szocializálódó lakosságát. Rendezne nékik világraszóló békerock-fesztivált, kificamodott ízlésüket orvoslandó – álla Istene elé félénken ötletével. A mindenható peniglen szakadatlan headbangele, azt bólogatásnak olvasva Jónás úgy vélé, hogy terve Istentül megerősítést nyere.
Ninive lakói közt nyoma sem volt hosszú hajzatnak, mellyel az Úr szívének kedves hívit ajándékozta meg. Helyette kupájuk szőrzetét egy zselé nevű anyaggal formázták saját ízlésükre a helyiek. Hasonlóképp kevesen viselék a csőnadrágnak nevezett úráldását, megelégedve az álnok testük bűnös vonalát követő tapinadrágok hordásával.
S látá Jónás, hogy ez nem jó. Állíta ezért mindahány sarkára a bűnös városnak óriási hangfalakat, s tervezé, hogy bömböltetne az Úrtól elfordultaknak az végtelen isteni Kegyelem nevében gatyaszaggató keményrockot. Felerősíté hát tízesre a hangerőszabályzót, s égre meredő tekintettel tüstént a play gombot nyomá. Nyomá az, nyomá biz serényen, nyomá aztán egyre bőszebben, de hogy, hogy nem, az a fránya compact disc csak nem engedelmeskede. Még szép hogy nem, mivel az hosszabbító zsinórját Ninive városának bűnös lakói obszidián késükkel elmetszék. Az ellenállók vezérének bal vállára Zámbó Imre portréja volt tetoválva – így beszélik legalább…
Gerjede a meghiúsult kísérlet nyomán éktelen haragra Jónás. Gerjedhetett Istene helyett is, ugyanis amaz szüntelen csak a felhőkön je-je-jéze. Keresztülviszem a reám bízott feladatot, ha addig élek is – gondolá a próféta. Kieszelé, hogy cselhez folyamodna, megtévesztve a népet, s legérzékenyebb pontjukon érintve meg azokat: kiálla hát Ninive főterére. Kiálla, s kiáltozá, hogy ő biz rendelkezik ötvenezer ingyen belépővel a soron következő Robbie Williams-koncertre. Fel is mutatá őket – miket valójában az előző éjen hamisíta az szederfa tövében –, szavait hogy nyomatékkal lássa el. A nép peniglen elejbe borula s minden idők leghatalmasb jegyüzérének kezdé tartani az addig gyűlölt prófétát. A recept bevála, mosolyodott el az Úr szolgája.
„Jöjjetek hát, hisz az út nem lesz épp rövid!” – harsogá, s a tömeg hosszú sorokban kígyózva követte léptit abban a hiszemben, hogy imádott Robbiját láthatja meg az út végén. Mit sem tudtak arról, hogy a rabbi egy megszentelt Woodstock nevű hely felé vezeti őket, ahol egyáltalában nem Robbie Williams fog majd színpadra lépni…
Addig zarándokoltak a szárazföldön – szívökben a reménnyel, ajkokon pedig az Angel című kislemez dallamával – mígnem a próféta acélbetétes bakancsa eszmévé nem foszla. Ebben a pillanatban meglátták a tengert, s az öbölből magasodó Ararát büszke bércit. Lám, öreg bárka ringa a nagy vízen, s Jónás kiadá az ukázt, hogy távolítsák el arról a néhány száz állatcsontvázat az Úr nagy dicsségére, s keljenek tengerre. Nem tetszhetett a munka a niniveieknek, mert nem voltak dolgos emberek, de hát meg köllött csinálni, ha csápolni akartak a kedvencöknek, úgyhogy uccu.
Ahogy kipucolták az öreg lélekvösztőt, máris nekivághattak a tengeri útnak. Ahogy a habokat szelték és útban voltak Woodstock felé, hát az öreg Jónás nem elkottyintá a valóságos úticélt. Amint ez kiderült, zúgolódni kezde a megvezetett ninivei nép, dobák pedig a jó Jónást egyenest a tengerbe – érezze csak át a csalódott Robbie-fanok lelkének állapotját.
Itt történetünk véget kellene, hogy érjen, mivelhogy Jónásnak a vízbe illenék fúlni, a niniveieknek pedig visszafordulni, s továbbra is fertőben élni. De nem így lettenek a dolgok elrendelve. Közbelépett ugyanis az Úristen régi discmanjének – vagy ahogy némelyek deákusul mondják, a Deus ex masinájának – a meghibásodása. Ím bédöglött az jó lejátszó, ezért hát az Isten meghallhatta Jónás imáját. „Ments meg Uram a tengerbe fúlástól, és segéld az én küldetésem, hogy vezessem a bűnös Ninive népit Woodstockba, hol megtisztulnának fertelmes vétkeiktül!”
Szerette az Isten jó prófétáját Jónást, s meghallgatá imáját. Külde óriás cethalat – nyelné le, s őrizné meg – valamint éktelen nagy szelet, mely csakis Woodstock irányába fútt. Három nap úszott a cethal és három nap süvöltött a szél, s nem hiába.
Woodstock partjainál feneklett meg a bárka és ugyanott vetődött partra a cet. A színpad már álla, s épp a The Who játszotta valamelyik slágerét. A niniveiek pedig rögvest megértették, mi is az a rakendroll, s megtisztultak szívökben.
S Isten látta, hogy ez jó…
Apokrif Online 