Őszi baj nyom
Az ősz dala:
A sok rinya
Visszatér.
A spleen dukál
Ha már a nyár
Végetér.
Minden halvány
Amint órám
Megcsörren,
Agyam laza
Vérárama
Szétfröccsen,
S bambán, félve
Sziát intek
A tegnapnak;
Jön vonaton
Sok monoton
Hétköznap.
Paul Verlaine:
Szenvedő szonett
Ernest Delahaye-nak
Ó, mily szörnyűséges, ó, mily nagyon rossz vég ez!
Az nem lehet, hogy szenvedni így is lehet!
Mint mikor egy bánatos állatka elvérez
És végignézi, hogy már semmit se tehet.
London lángol s visít. A bibliai város!
Füst lobban s száll, vörösen égnek a táblák.
És a házak ráncos riadalmukban már most
Úgy borzasztanak, mint ragyás, csöpp asszonykák.
Minden szörnyen szökdös, csipog, csahol s nyávog,
És rózsaszínű homályban sikongatnak
A rettenetes indeed-ek és all right-ok.
Ó, nem ilyen sorsuk volt a mártíroknak,
Sokkal borzasztóbb vég ez, siralmasabb kázus,
Mint ha az ég verné e bibliai várost!
Apokrif Online 