Esti Kornél másik éneke
Nyomás, te dal,
Légy más, de hal
Ne legyél, hanem, csak ha már
Mondom, akkor majd sas madár,
Se-lát-se-hall.
Kapj kósza röptbe,
Vájj szemet, ha látásod
A pimasza köpte,
Másod.
Cikázz, ne, mint fénycsóva, villám,
Hanem, mint titkos rebbenés a pillán,
Csendes hangzavar, te törj fülekbe,
Mert a vézna suttogás elill’ ám,
De hosszan visszhangzik, mi túrva tör be,
És félregyúrva fülzsírt, dalol, kántál
Fülkagylódban, feji kurta, görbe
Építményedben, s behatol, plántál.
Te légy most moszkitó,
Csipkedve mozditó,
Dünnyögő szúnyogfajzat,
Sápatag vérszívó rovar,
Mi fülekbe szúrva ajzat,
S odabenn tovább kavar,
Elméd bográcsában,
Hol fövő brácsád van.
S légy füttyös kedvű sírásó,
Idegen táncoló dallam
A szenvedés lantján: halljam,
Hogy táncolnak a sírástól
Csontváz-forma kárhozottak,
És csörögve tagjaikkal,
Száll a véres altatódal
Erre, hol felriasztottak
Kis dalomat költögető
Álmom víg felhőiből,
Hogy az álom összedől,
S romjain ott öltöget ő
Nyelvet rám: a röpke dal,
Véres lepkeszárnyival.
Apokrif Online 