Török Sándor Mátyás cikke 2. számban

Feladvány

Ez a cikk Németh Tamás Apotheosis című elbeszélésére reflektál.

Minden mű egyben feladvány is. Nincs ez másképp az Apotheosis-szal sem.

A keresést kezdhetjük rögtön a címmel. Ha kinyitjuk Bakos vagy Györkösy szótárát, apotheosis címszó alatt a felmagasztalás, istenülés jelentéseket találjuk. Mostantól ez az információ fogja befolyásolni a műhöz való viszonyunkat, ezt a felmagasztalást fogjuk keresni benne, akaratlanul is ellentmondva az érdeknélküliség ismert törvényének. Első olvasásra feltűnhetnek a szereplők vezetékneveinek rövidítései, egy rejtélyes H. az Elemér és egy D. felesége, Ilonka előtt. Talán valós személyek magánéletét dolgozta fel az író, esetleg igaz történetről lehet szó, azért e titkolózás, az ember mindenesetre elgondolkodik a betűk jelentésén. Annyira, hogy csak a következő utáni bekezdésben szereplő rozsdás szegénységen akad meg a szeme másodszorra, majd pedig D. Ilonka elutasító modorán. Az ok hamarosan kiderül: féltékeny a férjére. Egy kis mentegetőzés és sírás után enyhülni kezd a feszültség, D. Ilonka egy kabátot kínál férjének, melyet egy bizonyos Dr. N. ajánlott a veséjére, egy újabb kezdőbetű, amire oda se hederítünk, annyira eltereli figyelmünket a vörös folyadéktól nedves ruhadarab.

Ami ezután következik, egyben a ledöbbentség és a megvilágosodás erejével hat. Eszünkbe jut a görög mitológiából Héraklész hasonló sorsa, s a befejező mondat elolvasása után rögtön kutatni kezdünk a már ismert sorok közt, s ünnepelve tapasztalhatjuk, hogy igazunk volt; a H. valóban Héraklészt jelent, a D. Déianeirát, a hős feleségét, kinek kezéért Akheloósz folyamistennel küzdött meg, végül a jelentéktelennek tűnő N. Nesszosz kentaur lesz, akit Héraklész lenyilazott megakadályozva, hogy feleségét elragadja. A haldokló Nesszosz vette rá az asszonyt, hogy az ő vérébe mártott ruhát Héraklészra adja, ha azt akarja, hogy az örökké szeresse. Amikor Héraklész szerelmes lett egy király lányába, a féltékeny Déianeira – megfogadva Nesszosz tanácsát – ráadta férjére a ruhát, aki ebbe belehalt, isteni része viszont felemelkedett. Újabb bizonyosság, bár ez már semmivel sem növeli elégedettségünket, az a 10-12 megpróbáltatás, amin Elemér átesett.

A kép, úgy tűnik, összeáll. Az író egy mitológiai történetet emelt át a mi századunkba, megváltoztatva ezzel annak végkimenetelét: a görög változat (azt hiszem, bátorkodhatunk ezt a kifejezést használni) a féltékenység bűnét, tragédiáját mutatja be, míg Németh Tamás novellájában a nyers szegénység, s a hétköznapi élet megpróbáltatásai kerülnek előtérbe – gondoljunk csak arra, hogy Héraklészt életében érte annyi megpróbáltatás, mint Elemért egy nap alatt. A gyilkosság ebből a méltatlan helyzetből emeli fel főhősünket isteni magasságokba, ettől „felmagasztalás” a novella címe, vagyis apotheosis.

Körbe értünk, kicsit talán egyszerűen is. Felmerülhet hát a kérdés, tényleg csak ennyit jelent-e ez a mű, érdemes-e a megfejtés után újraolvasni vagy egyáltalán foglalkozni vele. Erre a kérdésre bennem egy újabb fogalmazódik meg: probléma-e, ha minden ennyire összepasszol egy műben, ha a nyomdafesték legkisebb szikrája se lesz fölösleges?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s