Gervai Gábor Antal verse a 2. számban

Szimpla. Kör. Fény.

R.M. emlékezetével

Szürke arcképek csarnokában,
a lenyomatok közti tükör.
Nem hivalkodik, csupán létezik,
s létezésével jelez.
(Nem mint a költők, de mint az őrültek.)
Megállok itt a fal tövében,
lenyúl a múlt, véd a jelen.
Ki a tükörbe belenézett, fényképet
sodor belőle a lét.
Lassan. Gondosan.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s