Nyerges Gábor Ádám művei a 2. számban

Shakespeare

Magyar Áginak anno

Kitéptél magamból.

Az agyamra mész.

Te.
Te.
Te.
Mindig mindenhol csak te.

Uncsi.

Hogy te vagy minden
és ezért mindennek ilyen
teszíne teillata tekülseje tetapintása van.

Az vagy nékem mint Shakespeare

(tálalás előtt pár perccel
ízlés szerint értelemmel megszórt
frissen sült de már kihülni
igyekvő valóság)

Te vagy a test.
Te vagy a kenyér.

De ami még ijesztőbb
a szonett is te vagy.

Kasszandra

És annyi balszerencse közt,
oly sok viszály után
megfogyna bár, de többre nem
juthat talán hazám.

Tapintsál úgy

– nemzeti dalocska –

ne nézz föl látod beázunk
alattunk rossz a földelés
kiszáradt vízben halászunk
lefeküdt minden fölkelés

résen legyünk és vigyázzunk
múlt és jövendő nem kevés
ne gyászold el a mi gyászunk
(télire eltett tettetés)

a maradék kenyér sincs már
sehol üres a kincstár
a javát kiköptük-hánytuk

aki mégis adna, bántjuk
inkább szaglássz tapintsál
úgy hogy higgyük hogy látjuk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s