Werther’s Original
Ó jaj, dúsan lepi a fürt fejemet,
van hát, lesz hát mit tépni rajta bőven.
Húsz esztendőm menekül előlem,
húsz évnyi töppedt, ziháló gyászmenet.
Róma sose Róma. Lásd: vak és süket.
E sötét csöndbe hajítom a naplóm,
s összeesem, produkálva a padlón
madár-se-látta röhögőgörcsöket:
mert ott voltam, mikor a depresszió
véres torokkal győzelmet kiáltott,
elsöpörve a hamvas ifjúságot,
ki oly érzelegve hitte: élni jó.
S reádöbbent, hogy vágya semmivé lett,
hogy fáj neki, hogy nagyon fáj az élet!
A közelítő –
A hold meghűlt és most köhög.
A felhők mérges, vad rögök.
Jégkupolájú réteken
töprengve jár a félelem.
