„Az irodalomtudomány régóta foglalkozik azzal, hogy a szövegek, szépirodalmi művek hogyan reprezentálják az egyes társadalmi-kulturális jelenségeket és diskurzusokat, illetve hogy miként lépnek kölcsönhatásba velük. […] Ebben az írásban […] Domonkos István egy publicisztikai szövegéről szeretnék néhány gazdasági megközelítésű szempontot felmutatni, amiben a kapcsolódás apropóját az építkezési dolgozó és az író munkájának összevetése adja.” – Tóth Tamara írja a Feketemosót.

„Az irodalom mindig is fontos szerepet játszott a migráció szociológiai-gazdasági elemzésében, a kutatások gyakran a szövegek tartalmi és illusztratív-reprezentációs funkcióját hangsúlyozták. De az elmúlt évtizedekben fontossá vált a kivándorlás irodalmának társadalmi és nyelvi folyamatokban betöltött konstitutív szerepe is.” – Tóth Tamara írja a Feketemosót.

„Már több, mint harminc évtizede bomlott fel az ország, amely nagyívű, utópikus célokat tűzött ki maga elé: megszüntetni az osztályelnyomást, testvériséget kínálni az ország állampolgárainak az etnikai rivalizálás helyett és támogatni az antikolonializmust. Látható, hogy ezek a széleskörű törekvések egy ideális társadalom megteremtését célozták meg, és egy utópisztikus projekt paradigmáinak tekinthetők. Az ország Jugoszlávia volt, amelynek erőszakos pusztulása a mai napig kísért a Nyugat-Balkán térségében.”

„Évek óta érdekelt a gyermekek művészete, és úgy gondoltam, hogy itt van a gyermekkori erőnek és kreativitásnak az a dimenziója, amelyet teljesen figyelmen kívül hagynak azok az emberek, akik azt hiszik, hogy a gyermekkort intellektuális gyengeség jellemzi.” – Tóth Tamara írja a Feketemosót.

„Ennek következtében a depresszió mégsem néma, éppen ellenkezőleg, egy állandó, szakadatlanul zajló diskurzus, amelynek a hallgatására és elemzésére kényszerülünk a betegség szorításában. A depresszió beszél, csak a depressziós szenved aszimbóliában, krónikus jelentésvesztésben.” – Tóth Tamara írja a Feketemosót.