„Városaidban nem veszik észre a hozzájuk / vezető ívek irányát, történetét. Téged / látnak, de amit láttál, nem mondhatod el.” – Horváth Florencia írja a Feketemosót.

„Nem írok / több verset, mondom újra, és milyen jó / volna, ha tényleg nem fogalmaznám máris / a következőt.” – Horváth Florencia írja a Feketemosót.

„Minden, amit elkezdek, / a nekifutás lendületével ér véget, mégis belevágok újra, és magamat / okolom, amiért ismét sikertelenül.”
– Horvát Florencia írja a Feketemosót.

„és jó volna engedni a vágynak, a nincstelen húsnak és nincstelen / csontjainknak, és kívánni, hogy cserélhessen inget fiú a lánnyal”
– Horváth Florencia írja a Feketemosót.

„Mennyi tiltakozás fér el / az emberben, aztán megtörténik mégis, amire / annyiszor nemet mondtam”
– Horváth Florencia írja a Feketemosót.

„A hulló pelyhek súgták meg, mindenki szemében, / aki valaha ismerte, én a tizenkét éve halott anyám / lánya vagyok, sohasem az, aki”
– Horváth Florencia írja a Feketemosót.