hálózati irodalmi folyóirat
„Egész kis konvoj indult meg célirányosan az Oslóba tartó repülőgépre, így a fiúnak nem volt nehéz dolga megtalálni a helyes irányt. Remélte, hogyha leszáll a gépről, érezni fogja a külföld szagát, de a repülőtér pontosan olyannak tűnt, mint amelyikről elindult.”
– Veréb Árnika írja a Feketemosót.
„s a magára hagyott, / rothadó földfelszín / épp olyan egyszerű táj, / amelyben csak az embernek / van helye.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.
„A diplomaosztón láttam utoljára Editet. A tolókocsi kereke elakadt a kátyús betonon, Kátyi káromkodásai visszhangzottak a Gólyavár előterében. Agyvérzéséből már nem épült föl. Ághi Edit ugyanazon a nyáron halt meg, mint apám. Az ember megérzi az időt, ha az oktatóit kezdi temetni.”
– Torma Mária írja a Feketemosót.
„Egy kiöregedett játékos jutalma, / még utoljára beleállni egy-két kevésbé sikerült lövésbe.”
– Fodor Balázs írja a Feketemosót.
„A vággyal ellentétben a félelem kényelmetlen és szorító, mintha az egész test egyetlen, néma hús volna csak, amely belülről ráng és forr.”
– Veréb Árnika írja a Feketemosót.
„Egy gyermek szemével felfoghatatlan a hajnali vidék.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.
„Nyilván erről beszélt, mikor majdnem faképnél akartam hagyni a tetves parlamenti irodájában. Nincs konstans kapcsolat, csak ezek az együtt töltött idők.”
– Torma Mária írja a Feketemosót.
„Vajon az elfojtások mentén lehet-e kiépíteni / járdát és kerékpárutat közvilágítással”
– Fodor Balázs írja a Feketemosót.
„Nagyon lassan lép, minden lábnyom között eltelik egy tavasz.”
– Veréb Árnika írja a Feketemosót.
„A konyhába megyek, / kevergetek valamit, talán forralt bor lesz belőle, / talán puncs.”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.
Apokrif Online 