Feketemosó: Repozíció

„Jobb lesz, ha / visszakerül, hidd el, majd később lesz jobb, csak hagyd, / ne dolgozzon a tested a másik teste ellen.”
– Veréb Árnika írja a Feketemosót.

Feketemosó: Változások

„Valami nagyon megváltozott bennem. Szelídebb lettem, és megtanultam az elengedést, letettem a kardot, úgy mondom az imáimban, elhagytam a túlzott akarást, egy kicsit megtanultam hagyni.”
– Bödecs László írja a Feketemosót.

Feketemosó 2022/2

A Feketemosó-blog 2022/2 félévének szerzői.

Feketemosó: Ítélet: felfüggesztve – Mezítláb a Parlamentben 18.

„Persze, a kérdés ettől még kérdés marad: mennyire vagyok elfuserált, hímsoviniszta, esetleg komfortfeminista, ha »B«-t egy amúgy szeretni való, tehetséges faszkalapnak látom, aki éppen megfelelő szaggal, kedéllyel és cipőmérettel rendelkezik.”
– Torma Mária írja a Feketemosót.

Feketemosó: Mórabóra

„Egyre kifinomultabb / geometriával, egyre gondosabban / dolgozik az összefüggéseken, / akár egy pók a fonalán, // ha elszakad”
– Fodor Balázs írja a Feketemosót.

Feketemosó: A mozgó test

„Amikor kiszökik az ezüstszál, / ugrani fogok, / és ha eljön a földet érés, / végre szemmagasságban leszek.”
– Veréb Árnika írja a Feketemosót.

Feketemosó: Köszönöm! *meghajlás, szédülés

„& olyan érzésem támadt állandóan mintha egy párhuzamos / Univerzum nagyjából azonos koordinátájú bolygóján / Pislogna rám egy lény aminek a színe az én fogalmaim szerint / Nem is fekete de elfogadom annak”
– Szabó Dárió írja a Feketemosót.

Feketemosó: Bébilépés – Mezítláb a Parlamentben 17.

„Apám persze nem volna büszke rám, ha pontosan tudná, miben áll az álommeló, de elmondhatom társaságban, hogy »könyvekkel foglalkozom«”
– Torma Mária írja a Feketemosót.

Feketemosó: Tájidegen

„És amikor Sedna, / az inuit óceánistennő sír, / könnyei megolvasztják a sarkkört, // jégtáblák válnak le, / és megemelkedik / a tengerszint.”
– Fodor Balázs írja a Feketemosót.

Feketemosó: De meghalni is csak az fog, aki nem hisz már semmiben

Óriási volt, Éliás tudta, hogy a medvék nagyok, de egészen biztos volt benne, hogy nem ennyire. A teste körül mintha fénylett volna a levegő. Felemelte lomha fejét a nyomról, és belenézett Éliás szemébe. A fiú nagyot lélegzett, elnyitotta a száját, a levegő fehér bodrokban gomolygott az arca körül. És állta a medve tekintetét. – Veréb Árnika írja a Feketemosót.