Hetvenedik születésnapján Fráter Zoltánt köszönti az Apokrif Online

Lapunk alapító szerkesztője, korábbi spiritus rectora és felelős szerkesztője, Fráter Zoltán ma 70 éves. Folyóiratunk ennek az ünnepi alkalomnak szentelte idei első lapszámát, melyben barátai, kollégái, író-, művésztársai, tanítványai, az Apokrif szerzői és szerkesztői köszöntötték kedves barátunkat. A köszöntések sorából természetesen az Apokrif Online sem marad ki, így ma, születése napján, Vörös István új, a jeles alkalomra írt versét közöljük, Turi Lilla szintén ez alkalomra készített, Fráter a Múzeum Kávéházban című festményével.

Vörös István:
Bölcsészkari elégia

                                       Fráter Zoltán születésnapján mormolja Vörös István

1 (Nihil)

Mit meg kellene írni,
ma is megírják többnyire.
Ez a kultúra ereje?
Csak tilos benne hinni.

De, ami meg van írva,
könnyen a papíron marad,
nem keletkezik olvasat.
A könyv a szöveg sírja.

Hol veszhet el, azt nem tudom,
az életem. Milyen jogon
mondják fölöslegesnek?

Napfény hever az ágyamon,
befüggönyözök, nem birom,
hogy a világ üres lett.

2 (A dogmatizmus elleni merénylet)

Rettegtem a nagyobb fiúktól,
így volt ez még az egyetemen is,
de jött egy tanár, aki földerít,
és ki is vet a nyugalomból.

A verseinkből rádiós beszélgetést
szervez. Éles vita. De fékezi is ő.
A puszta ízlés itt mégis kevés,
bár a tudás nem megszégyenitő.

Megkezdődött az irodalmi élet,
és persze éppen teveled, Zoli.
A sok szabályt nehéz együtt betartani,

hát addig forgattuk, míg a sokból kevés lett.
A dogmatizmus elleni merénylet,
mikor a vers a terhet átveszi.

3 (Hogyan legyünk nagy költők?)

Nagy költő nem akkor lesz valaki,
korántsem akkor, amikor akar,
és nem is, mikor mindent el tud mondani,
hanem amikor nem beszél és nem hadar,

amikor elhallgatni tud már mindent,
de azt se tudja, mi a vers,
mikor elveszik az elveszett hitben,
amikor minden szava színtiszta kevercs.

Ha festene, színvak legyen!
Ha zenélne, ne lásson hangszert.
Ha bátor, csupa félelem

a hétköznapiságtól.
Eső miatt megszakadt koncert,
vagy jegesmedve Afrikából.

4 (Hogyan legyünk nagy tudósok?)

Nagy tudós nem úgy lesz, aki mindent tud,
korántsem akkor, amikor akar,
hanem mikor mi többiek nem tudjuk,
mi a tény, mi a verses zűrzavar,

de ő már végigpróbált mindent,
és mégis tudja, mi a vers,
aminek semmi megkötése nincsen,
lehet szótiszta és lehet kevercs.

Ha értené, ne értelmes legyen!
A tudós játszhat minden hangszeren.
Az író titkán át kell látnia,

mert hülyeség, hogy titok nincsen,
de azt keresni mégis nagy hiba.
A nemértésen kell csak átsegítsen.

5 (Mennyei riposzt)

Ha föltámadna Karinthy, mi lenne?
Elmondaná-e nekünk, amit megtudott?
Üdítően hathatna a lélekre,

habár nem mindenki lelné örömét benne:
sokan gyűlölik a hasonlatot.
Ha föltámadna Karinthy, mi lenne

a tanulsága egy örök életre?
Felszínre kerülhetne sok titok,
üdítően hathatna a lélekre,

vagy páran mondanák: „Tényleg ne
vicceljetek, nevetni se birok!”?
Ha föltámadna Karinthy, mi lenne

más? A hülyeségből még enyhe
sugárzás áradna, mit felszabaditott,
üdítően hathatna a lélekre,

mint minden igazi téveszme.
A túlvilág kapuja nagynéha nyitott.
Ha föltámadna Karinthy, mi lenne?
Üdítően hathatna a lélekre.

*

Turi Lilla: Fráter a Múzeum Kávéházban (2026)

*

Az Apokrif Online-on Fráter Zoltánt legutóbb Toldy Ferenc-díja kapcsán köszöntöttük 2023-ban, legújabb könyvét, az Elképzelt aranykorom című esszéregényt pedig idén januárban ajánlottuk olvasóink figyelmébe.