Feketemosó: Eltörött

tisztes távból hümmögök, de / számat nem nyitom, nehogy / sértsem mások érzékszerveit – Körtesi Márton írja a Feketemosót.

Eltörött a tükröm,
és minden szilánkjában más vagyok.
Az egyikben például olyan pofát vágok,
mintha mindig éreznék egy enyhe lábszagot;

a másikban mintha én lennék büdös,
hónom összefont karok fedik,
tisztes távból hümmögök, de
számat nem nyitom, nehogy
sértsem mások érzékszerveit.

Amott, nicsak, kukkolok,
rögtön meg is rezzenek,
hogy megláttak, pedig
soha senki nem szokott.

És imitt meg ez mit nevet?
Nem is ismer vicceket,
csak rotyogó belén röhög;

odébb magammal kötözködök,
pedig én észre sem veszem –
mögöttük csak mosolygok mindezen,

miközben meg mindeközt vagyok:
szilánkokban echte arctalan,
de ép tükörben is csak elvi póz,
szembe nézve épp fordítva van –
nem láthatom tényleges magam.