Feketemosó: Kikerics

szokott-e a természet felriadni éjjel, verejtékben úszva vagy jó alvó és átalussza az egész éjszakát? kell-e a természetnek esténként sört ciccentenie, hogy megnyugodjon, vagy mesét olvas a gyerekeinek és ezzel le is van tudva a nap? – Masszi Bálint írja a Feketemosót.

fel szokták kérni ilyesmikre. elvégre író, vagy mi, és az írókat ezért tartják. ha mondana pár keresetlen szót, és itt elhangzik egy név – mindig elhangzik egy név, de minden igyekezete ellenére a nevekre nem szokott emlékezni, pedig az illető itt élte le az egész életét, a városban, a kerületben, itt a házban, és büszkék is vagyunk rá, az egész polgármesteri hivatal, és Géza bácsi (vagy Gyula bácsi, vagy Kelemen bácsi) egészen nekiszentelte magát a természet szeretetének, és a nekiszentelés közben ismerkedett meg a feleségével, aki haláláig hűen kitartott mellette és most is itt van velünk, valamilyen néni, akinek közreműködésével és a kerületi önkormányzat támogatásával készül a „A Kikericsek Szerelmese: kis magyar kikericshatározó” című könyvecske, amely méltó módon emlékezik majd meg Gyula bácsi (vagy Géza bácsi, vagy Kelemen bácsi) munkásságáról és soha-ki-nem-fogyó szeretetéről az apró virágok iránt. összefoglalva, ha az író úr – így szólítják: író úr – lenne olyan jó, és ebben a körben, mármint a természetről, meg annak a szeretetéről, olyan szépen szőtt szavakkal, ahogy az író úr szokott.

és ő megjelenik, úgy is, mint író úr, fellép a rögtönzött pódiumra, mögötte emléktábla, Kelemen bácsi (vagy Gyula bácsi, vagy Géza bácsi) népi naivba hajló vésett portréjával, előtte az önkormányzat képviselői, az özvegy, még így a tűző napon is talpig feketében, emellett a híres természettudós gyermekei, gyermekeinek gyermekei és így tovább, és ő azon kapja magát, hogy már beszél is, rögtön azt kérdezi közönségétől, vajon mi a természet, persze költői a kérdés, folytatja, nem is olyan könnyű erre válaszolni, mert természet-e a bolygó, a légkör és a tengerek és egyéb vizek, természet-e a tűz, a növényzet, a parkba kiránduló óvodáscsoportok és a repcekombájn és a magas szilárdságú vasbeton? természet-e a trafikosnő, főleg, ha rosszul ad vissza, és az ember természetesen ideges lesz és nem szól vissza, hanem elrakja az aprót, ami aztán disszonánsan csörög a zsebében egész nap? természetnek számít-e az ízesített cigaretta és a légköri széndioxid-koncentráció, és vajon van-e e kettő között valami természetes összefüggés, vagy, ha már itt tartunk, természet-e az ózonlyuk? hát a fémdobozos, kommersz old spice dezodor és a tehenek metángáz-eregetése és a többnapos borosta? természetnek minősülhetnek-e a szivárványszínű olajfoltokon úszó tankhajók és a kifutókon veszteglő repülőgépek és a bogártetemekkel tarkított autószélvédő? és ha ez mind a természet, mi nem az? lehet a természetet kizárásos alapon meghatározni, vagy ezzel már önmagunkat zárjuk ki, ahogy a volt feleségünk zárt ki minket hajnalban a franciaerkélyre, mert annyira részegek voltunk és másnap is hiába mondtuk, hogy ez a természetünk? és egyáltalán, mit csinál a természet, ha nem nézünk oda? káromkodik-e, morgolódik-e, csapkod-e maga körül hisztirohamban és hozzávágja-e a drágábbik porcelánt a konyhakőhöz vagy ennél a természet lényegesen konfliktuskerülőbb, és ha hangosabban szólnak rá, bocsánatkérően elsunnyog inkább és lemegy két felesre a sarki italboltba, mert már úgyis mindegy? szokott-e a természet felriadni éjjel, verejtékben úszva vagy jó alvó és átalussza az egész éjszakát? kell-e a természetnek esténként sört ciccentenie, hogy megnyugodjon, vagy mesét olvas a gyerekeinek és ezzel le is van tudva a nap? vannak a természetnek gyerekei egyáltalán? mind a természet gyermekei vagyunk, vagy mi magunk vagyunk a természet? de akkor micsodák a mi gyermekeink? és ki gondol a természet gyermekei gyermekeinek jövőjére? a természet? a gyámhivatal? vagy természetes, hogy mi gondoljunk a természet jövőjére? és mindeközben természetesen viselkedik-e a természet, vagy amit természetként művel, az felháborító, undorító, természetellenes és azonnal le kellene csukni és vagyonelkobzásra is ítélni mellé, ahogy már az anyját meg az apját is kellett volna? a természet egy degenerált, belterjes, rohadt iszákos banda? a természet elitta a családi vagyont? ha már vannak a természetnek kincsei. illetve: voltak. és vajon szokott-e a természet szavazni? ismeri az országgyűlési képviselőjét személyesen, el tud-e intéztetni ezt-azt, ahogy a szomszéd férje azt a kibaszott kocsibeállót? és ha már a természet olyan büszkén hangoztatja saját eszmerendszerét, szembe köpi-e azt minden egyes nap, amikor nem aszerint természeteskedik? és leviszi a szemetet a természet? szétdobálja-e a fémet, műanyagot, papírt, üveget a szelektívbe, vagy a természet egy nemtörődöm, lusta, szemét disznó? és a szemét, az a természet-e, vagy a természet kiveti magából a szemetet? maradt-e a természetben még valami emberség, vagy végleg elárasztotta a gúnyos cinizmus?

a beszéd után szórványos taps. az özvegyet a polgármester támogatja, mert nagyon meleg van már. azért a kikericseket megemlíthette volna, súgnak össze. tényleg, gondolja, a kikericsek kimaradtak. na és akkor mi van.