A szöveg mégis csak az enyém, és csak azé, aki olvassa. – G. Szabó Sarolta írja a Feketemosót.
Jógaszőnyegen mozdulatlanul feküdni,
jóllakottan újabb tányérral enni,
hasfájásra futni.
A lakás olyan részein feküdni a földre, ahonnan még sosem láttuk a plafont, szórakoztató dolog.
Múltkor tizenkét perc telt el, mire légzés közben is sikerült ellazulnom. Akár beszív, akár kifúj, a has mindig csak dolgozik. Az összes testrészem én vagyok – fontos gondolat, nem tudom megszokni.
Aki állított már be hajnalra ébresztőt, csak hogy békében alhasson vissza, az ismer „rossz gondolatok”-at. Az tesz így, aki naponta egyszer meg akar nyugodni. „Javítható állapot.”
Aki rossz álomból szomorúan ébred, és estig gyötri ugyanaz a hangulat, nem tudja, milyen egy mély levegővétel. „Dolgozhatunk rajta.”
Aki először érkezik meg száraz hónaljjal, alszik el a reggeli gondolatával és vár nyugodtan, bármire, nem bánja, ha nincs miről beszélni. „Fenntartható állapot.”
Az előző sorokat mind valaki más helyett írtam le: hogyan fogalmazna amaz, mivel foglalkozna emez. A többiek biztos jobban tudják, hogy megy ez. A szöveg mégis csak az enyém, és csak azé, aki olvassa.
A rakparton, reggel, nappal szemben futni,
az Akarsz-e játszani sorait ismételni,
megszólalni, meglepődni.
G. Szabó Sarolta (1992, Budapest) szerkesztő, kulturális szervező, kritikus. Falfirka nevű programsorozatával az irodalmat népszerűsíti, az eseményeken szerzők olvasnak fel saját műveikből, 2017 óta.
Apokrif Online 