Feketemosó: Kockázattűrő-képesség

Feketemosó logó

Hogyha nem tudok győzni az OTP nevű allegorikus figura ellen, akkor megnyitják alattam a csapóajtót Semság Tibor írja a Feketemosót.

Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy az Országos Takarékpénztár nem tűrte el, hogy korábban a kockázattűrő-képességem felmérésekor olyan vonakodóan fogadtam az OTP-s hölgy bejelentését, és végül ezt nagyon furmányos-szuperkonspirációs módon úgy bosszulták meg rajtam, hogy a nem mondom meg melyik (most is figyelnek) téri ATM-nél „géphiba” lépett fel, s az én bankkártyácskám most ott pihen egy biztonsági rekeszben, mondjuk legalább mielőtt elnyelte volna kártyámat a szörny, még kiadhatta volna azt a 9000 forintot, amit kértem (igen, azért nem kérek 10-et, hogy ne kelljen annyit vesződni a váltással, fájt mí).

„Lehet, hogy nem tűröm jól a pénzügyi kockázatot?” – ijedtem meg még a korábbi alkalommal, úgy első blikkre, persze inkább a szokásos komplex gazdasági rendszerek iránti érdektelenségem csúcsosodott ki újra, azaz: halagyunk má’, miért kell nekem megint ilyen rettenetesen unalmas előre gyártott kérdésekre válaszolni. A bölcsész elnevezésű lényekben ilyenkor ott motoszkál az a minimális szintű kényelmetlen félelem is, hogy ez a másfajta érzékenység előbb-utóbb úgyis kitudódik. Például egyszer megadtam a jelszómat régen, amikor még CIB-es voltam, az ügyintézőnek: „wombat, hát igen…” „Az mi?” „Az egy ilyen állatka, olyan mint egy nagy tengerimalac, menjen el az állatkertbe, nézze meg, hehe…”

Viszont azt is megfigyeltem, hogy talán semmi sem hegyezi ki jobban a fantáziamotor termelési képességét, mint egy kifejezetten alkalmatlan helyzet. A távollét elérését a legkönnyebben úgy lehet megoldani, hogy az embernek jelen kéne lennie, azonban mégsem követelnek tőle akkora figyelmet, mint amennyit az ember előre kiszabott magának. S azért szab ki magának többet, mert igazán komoly megmérettetésre készül, de csak egy furán idegen helyzetet talál. Kockázattűrésem elemzésekor a szokásos kisebb rutinfeladatok közben az OTP reklámját vizslattam, ami egy amőbajátékot használt a reklámhoz, s rögtön elképzeltem, hogyha nem tudok győzni az OTP nevű allegorikus figura ellen, akkor megnyitják alattam a csapóajtót.

Aztán egyszer meg, amikor átjöttek szerelni az ajtót, akkor is mondtam magamnak, hogy figyelj oda, talán tanulhatsz valamit, de ilyenkor oldalt mindig nyílik egy felhő, és az emberfia – na, jó, csak én – ekkor oda hirtelen (már csak utólagosan regisztrálva az elragadtatást) távozik. Kitaláltam, hogy milyen lenne, ha a haverokkal megalapítanánk a Trefort Wars Kft.-t, és komolyirodalomraéskultúráraéstudományra szánt pénzeket ölnénk abba, hogy leforgassuk az Ördögi bébik című horrort, amiben a Trefort-kertben ücsörgő egyetemi hallgatókra vadásznának a bokrok mélyéből hirtelen-egyenesen kirepülő gonosz bébik, de a nyomozás (mert ilyen is lenne) során kiderülne, hogy ezek a bébik valójában csak olyan hallgatókat támadnának meg, akik megjelentek az Apokrif hasábjain. Végül pedig mikor már sikerülne őket kiengesztelni némi édességgel, akkor a bébik vezetője, akinek grafitból van a szíve és uránból a szeme, Chernobilly, egy utolsó gonosz támadással leharapná a KK-ban ücsörgő óvatlanok fejét. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s