Vörös István versei (archív)

A lapos Föld pereméről 

(megjelent az Apokrif 2016/2 számában)

A tegnapelőtt éjszaka: mintha
átment volna rajtam egy
úthenger. A tegnap éjszaka:
mintha a tagjaimat egy
parkettléccel külön-külön
módszeresen végigverték
volna. A ma éjszaka: mintha
az agyamat gondosan
meggyúrták volna a
koponya teknőjében.
Aztán kidobták. És az üres
helyre beszálltam én. Most
hajózunk. A vitorlák
feszülnek, bár nincs árboc.
Haladunk, bár nem fúj a
szél. A lapos föld pereméről
egyszerűen túlcsordul a víz.
Hogy hová? – Ilyen volna,
ha lenne túlvilág, vagy
ha a túlvilág helyén
olyasmi lenne, amit
elképzelni tudunk. 

A nyelv városa 

(megjelent az Apokrif 2016/2 számában)

Jókor kell lenni jó helyen.
Egy szónak is akár. Egy új
szó egy versből hogyan tud kilépni
a nyelv köztereire? A nyelv
nem ország, nincsenek benne
erdők, folyók és szántóföldek,
bár talán kőbányák és szemét-
telepek vannak. A nyelv város,
iskolákkal, rendőrséggel,
éttermekkel, polgármesteri
hivatallal. De nincs tömeg-
közlekedés, minden szó egymaga
járkál a templom és a kupleráj
között. Ám a templomban
nincs isten. A kuplerájból
elszöktek az örömlányok.
A szülőszobában a bába helyett
a takarító segédkezik. 

Kimaradni a rablóbandából 

(megjelent az Apokrif 2016/2 számában)

A Velencei Köztársaság polgára
vagyok. A világot hercegségek,
királyságok, kalifátusok szorongatják.
Mi itt csak élni akarunk. 

A kereskedéssel fölhagytam
egy ideje. A bolt az öcsémé,
a szárazföldön levő szőlőimet
bérlők művelik. Én itt csak élni akarok. 

Szabad ember vagyok, dózse
sosem lesz belőlem, de hajnalonta
a halpiacon beállok a zsákmányt
kipakolni, nem a pénzért,
hanem hogy megismerjem
az igazságtalanság arcát.
Még a cápák szemében is van
bánat. Ők csak élni akartak. 

A templomi zenekarban hegedülök,
egyedül a próbákon érzem úgy,
hogy kimaradhatok a rablóbandából,
hogy nem kell kalózok és haramiák
társa legyek. Nem vagyok jó hegedűs,
egyszerűen csak élni akarok. 

Este a várost járom. Maszkos alakok
jönnek szembe. A gondolákon fekete
köpenybe burkolózó szerelmespárok.
Vagy kést rejtegető összeesküvők.
A nyomukban rendőrök.
Ékszertolvajok, gondolatcsempészek,
kölcsönből élők és pénzbehajtók,
a jólét és a nyomor haszonélvezői.
Én egy hídról figyelem őket.
Nem hinném, hogy csak élni akarnak.