Feketemosó: Emlékkönyvből kimaradt

Akkor szerelmes voltam. Te akkor épp csak / szerettél – Gál Soma írja a Feketemosót.

Emlékkönyvből kimaradt

F.D-nak

Visszarévedünk a padunkra, amire
egészen máskor és máshogyan ültünk le.
Mintha szintkülönbség lett volna közöttünk.
Mintha a tó hullámai ringatnának.
Minta most itt lenne a lehetőség, hogy
azt az emlékkönyvből kimaradt bejegyzést
pótoljam, és a facebook helyett papíron
mondjam meg, hogy szerettelek. Persze akkor
éppen mindketten mást szerettünk, másfelé
indultunk el a kávézóból a puszik
és a búcsú után. Másképp láttam azt is,
hogyan távolodik alakod. Másképp, mint
a padról, fekve, már lecsukódó szemmel.
Akkor szerelmes voltam. Te akkor épp csak
szerettél. Nem hagytad ott nekem a hajad,
nem maradt rúzsfolt, semmi közhelyes, filmes
kellék, csak a tudat, hogy talán érdekel még,
hogy mi lesz belőlünk húsz év múlva, hogy a
találkozásokkor találgathassuk, hogy
néznének ki a gyerekeink, a kutyám
milyen tálból enne, és hol feküdne a
te macskád. Ezt hagytuk Keszthelyen a padon,
te mellé pakoltad még az utazási
vágyad, a fényképezőgéped, a hangod,
az érettségi bizonyítványod meg a
mosolyod. Én meg odaszemtelenkedtem
a verseimet. Főleg olyan sorokat,
amikben nem is szerepeltél.