Présház a Vilmos-dűlőn (ajánló)

azsolnay_final_bor

Zsolnay Miklós présháza előtt üldögélt barátaival, Czvetkovics Ferenc bányatulajdonossal, az öreg Traubert-Vasváry Lipóttal, aki csak ritkán ébredt föl a vörösfenyő karosszékben, az idősebb Hermann Vincével, akinek szintén nagy szőlői voltak a hegyen, dr. Horváth Antallal és még néhány kertszomszéddal. A szomszédok meg voltak tisztelve, hogy ilyen tekintélyes pécsiekkel ülhetnek egy asztalnál, kényelmesen iszogattak a délutáni napsütésben, nemigen takarékoskodva a borral. Egymás után kóstolták a lisztes fehéret, népies nevén fosókát, a sárga fügert, majd a csomorikát, a barátcsuhát és a furmintot. A vörösök közt a kék kadarka volt az első, amit a tökös fekete, egy nehéz pecsenyebor követett. A vincellér alig győzte felhordani a pincéből a teli kancsókat. Természetesen adódott néhány rúd stifolder, füstölt szalonna, újhagyma, sajt és friss kenyér.

– Ezt a barátcsuhát nem szabad összekeverni a hamvas nevű fajtával. Az egészen másféle szőlő, és ez jobb bort is ad. Ha jól van metszve és egészséges, olyan szürkésfehér színe van a fürtöknek, mint a barátcsuhának. Van benne egy kis üde birsalmás íz. A hamvas is jó, de túlságosan sok a dolog vele – magyarázta vendégeinek lelkesen Miklós.

– A püspök úr is ezt issza – emelte poharát Czvetkovics.

– Ő a tökös feketét szerette, az a magyar pinot noir, mondogatta sokszor.

– Sokat vett? – kérdezte az egyik szomszéd, Malétter Rudi.

– Mióta a pápa kinevezte esztergomi érseknek, már kevesebbet vásárol, bár vitt magával néhány hordóval – válaszolt Zsolnay.

– Ezeket az átkozott Bach-huszárokat vitte volna magával! – szólt Taubert.

– Nem viszi, azt mondják, azért lett érsek, mert negyvennyolcban csendben hű maradt a császárhoz.

– De a nehéz ezüst lámpatartót odaajándékozta a nemzetőr seregnek a székesegyházból.

– Rettenetes recesszió van, alig megy az üzlet. Vilmos fiam hiába őrzi a boltot. Nincs vásárló. Senkinek sincs pénze. Csak a szeminárium birtokgondnoka vásárolt oltványokat tőlem.

– Honnan is lenne, hiszen Kossuth-bankókat égetnek a Fő téren a katonák.

– Ide figyelj, Miklós! – szólt a bányavállalkozó. – Most az iparba kell fektetni a tőkét, nem a kereskedelmet fejleszteni. Nézd meg Hirschfeld Lipótot a sörgyárával! Egyre több kémény nő ki a földből. Vagy a Madarászék vasgyárát a szigeti külvárosban. Nem győzőm szállítani nekik a szenet.

– Pedig nincs is vasérc a közelben, csak az a kevés Zengővárkonyban – sóhajtott félálomban Taubert-Vasváry Lipót, a vaskereskedő.

– A Hammerliak is gépgyárat építettek! Littke Lőrinc meg pezsgőgyárat akar csinálni a tér alatti pincékben. Neki sem elég a szabóság. Nagyipar kell, gyárak. Előbb-utóbb vége lesz a Bach-huszárok uralmának, és visszatér a normális kerékvágásba az élet. Gyártani kell, nem kereskedni, az Úristenit! – lelkesedett Czvetkovics, nemcsak a saját gondolataitól,

de az elfogyasztott kadarkák okán is.

– Kétségtelen, a szabadságharc alatt szépen ment az üzlet, vettem is néhány telket meg szőlőt, de most? Bár legalább nincs kijárási tilalom, attól féltem, egyszer agyonlőnek, mikor megyek haza innen… – dünnyögött Miklós.

– Az agyagiparban van a jövő, nekem elhiheted – folytatta Czvetkovics. – Már a falukban a parasztok sem akarnak óntányérból enni, nem beszélve a vízvezetékekről és egyebekről. Te is cseh fazekasárut kínálsz a vevőidnek. A szombati cserépvásárnak is mekkora forgalma van a dóm előtt!

– Lehet, hogy igazad van, de én már nem akarok új üzletbe belevágni. Én már megtettem a magamét. Sokkal jobban érdekel a szőlő meg a bor. Ehhez értek igazán, meg a kereskedelemhez.

– Nem is neked kellene! Ignác fiad megcsinálná a cserépedénygyárat.

– Apropó, mi van Ignác fiaddal?

– Gondolhatod! Hol is kezdjem? Mivel a szabadságharc alatt Bem tábornok segédtisztje volt, a világosi fegyverletétel után Kossuthtal emigrált Törökországba. Utána Vidinben az ifjú szultán, Abdul Medjiel vendégszeretetét élvezték egy darabig, amíg a washingtoni szenátus meg nem hívta Kossuthot az Államokba. De oda nem mehetett mindenki, és Ignác sem fért fel az értük küldött Mississipi nevű hadihajó fedélzetére. Maradhatott volna a törököknél, mint Bem, de a szultán feltétele az volt, hogy térjen át a muzulmán hitre. Erre nemet mondott, és kalandos úton Bukarestbe menekült. Ott húzta meg magát, francia nyelvleckéket és hegedűórákat adott, abból tartotta fenn magát. Ez a baj vele. Nagyon okos meg tehetséges, de folyton hegedül. Vilmost le tudtam beszélni a festészetről, de Ignác állandóan csak hegedül. Most meg egy nagyszebeni színésznőbe szerelmes. Nem lesz ennek jó vége! Bár most itthon van Magyarországon.

– Mellesleg Szigetvár mellett – szólt közbe Czvetkovics –, Somogyban, az Isten háta mögött, Lukafán van egy eladó kőedény manufaktúra. Még a bánya előtt alapítottam Auerrel, avval a bécsi kereskedővel. De mi később eladtuk, és a mostani tulajdonos is szeretne megválni tőle. Szerintem olcsón megkapod ezekben a nehéz időkben. Odaküldöd Ignácot, az kitanulja a mesterséget, aztán Pécsre hozod az egészet. Gépeket, szerszámokat, mindent.

– A Ledinán, a Balokány fölött jó agyag van, ott el lehetne kezdeni! – így Traubert Lipót.

– Tudom, vettem már ott néhány nagyobb telket – mosolygott titokzatosan Miklós. – Ignác fiam járt már Lukafán, és beleszeretett a fazekasságba meg a kerámiába. Többször beszéltem már vele erről. Most is ott van és tanul.

– Te meg hagyod itt, hogy győzködjelek! – méltatlankodott Czvetkovics.

– Nem volt hiábavaló, mert meggyőztél. Kerámiagyárat alapítunk!

IMG_7966_

Események

2019. június 13., csütörtök, este 19 órától. A Prae Kiadó könyveinek bemutatóját a FUGA Építészeti Központban tartja, ahol A Zsolnayból részletek hangoznak el és Pintér Tibor esztéta beszélget a szerzővel. Helyszín: FUGA, Budapest, V. kerület, Petőfi Sándor utca 5. Facebook-esemény

2019. június 14., péntek, 15 órától a Margó Feszten a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében mutatjuk be a regényt. Szederkényi Olga beszélget a szerzővel, Péczely Dóra szerkesztővel és Pintér Tibor esztétával. Az esemény Facebook-oldala

Dedikálás a 90. Ünnepi Könyvhéten: 2019. június 15., 15 óra a Prae Kiadó standjánál a Duna-korzón

A regények Facebook-oldala

www.facebook.com/tundervaros

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s