Csillik Kristóf versei (archív)

Tócsában döglött légy

(megjelent az Apokrif 2015/4 számában)

Kikerültem a világ közepéről,
aki keveset forog, elszédül,
ma nincs a céltáblámnak tíz pontos része,
a dartsokat beleszórtam a szembeszélbe.
Hiányzott eddig a jótanács,
hogy nem mindegy, forgás vagy forgatás.
Én parittya voltam és nem kődarab,
nem láttam, ahogy a test földagad,
én nem láttam semmit sem elég közelről,
úgy jártam, mint a hülye kis közrendőr,
aki az útszélen a kocsiknak integet,
és akkor megy arra az angol nagykövet,
mint óvodás, akit elküldenek a sarokba,
aztán az udvaron rápisil a hangyabolyra,
mint aki felébred, elalszik, aztán felébred újra,
és a megrettent betörő késsel szíven szúrja.
Én mindig mindent messziről láttam,
így maradhattam makulátlan.
Közelről másként néznék a dolgokra,
ha engedne lépni a gyárudvar betonja.
Cipőtalpam ma nyálas radírhegy,
nem fog, de tart, mint ragadós kandírmeggy.

Robespierre

(megjelent az Apokrif 2015/4 számában)

Mit meg nem adnék, ha én lehetnék ma
Robespierre, egyik kezemben lángoló
pallos, a másikban az igazság könyve
kitörölhetetlen tintával és kitéphetetlen
lapokkal, varázsigékkel, pénz és hatalom
nélkül, puritán nőtlenségben egy férges
ágyon, poloskák közötti hajnalokon és
gyalulatlan széken, üres zsebekkel,
katatón fejmozdulatokkal az ablak
előtt elhaladó urak felé, csiholni a szikrát,
és belobbantani Danton minden kincsét,
ó, lenne abban valami nemes, ha én ma
Robespierre lehetnék, csak egyetlen
megvesztegethetetlen telefonhívásig.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s