Érdligeten 
(megjelent az Apokrif 2015/4 számában)
Érdligeten didereg egy parafrázis
megvetéssel járkál a sorok közt
már harminc éve fiatalnak látszik
már harminc éve leszokott a dohányzásról
Érdligeten pontatlan egy parafrázis
metronóm takkol a pitvarából
érintőlegesen kitér a ráérős változásra
végül vállat von az állomás is
harminc év az hány halál? egyre-másra
tapos régi rímek cigarettásdobozára
de tapodtat sem gyújt rá többet
és elzubog egy szerelvény máris
helyjeggyel kacérkodik a sajnálat és megvetés
Érdligeten magára maradt a parafrázis
harminc éve először maga helyett maga dönthet
rágyújt menetrend szerint ahogy van
és ha együtt nem megy ablak a tettetés
átnéz magán fel-alá hátrálva a személyvagonban
Ágyszélen
(megjelent az Apokrif 2015/4 számában)
Kettőhúsz, víz és a villany,
megnézni, hogy alszol-e már:
lefekvés előtti ellenőrzés, lista.
Az ágy mellé készített pohár
vizedben fuldoklik a szoba,
a szélére tapadt szád nyoma
tartósságunk lenyomata.
Ugyanazt a pólót adtam
pizsamának, mint a régi lányoknak.
Az ajándékot, amit hoztál,
már háromszor kidobtam.
A negyedikre biztos felébrednél.
Csak nézem, mikor lettél
annyira felnőtt, hogy magadba zárj
egy meztelen embert. Két
ember egymás mellett alszik ma.
Kinek van igaza? Nem tudom.
Öl
(megjelent az Apokrif 2015/4 számában)
Havazott a mellkasodban. Megbotlok
a linóleum felgyűrődött sarkában:
két karodon átesem.
Eltűntek a lépcsők. Minden éjjel
fehérre festesz egy padot az ereimben.
Amikor visszajössz, sáros a cipőd orra,
és lebegnek a tárgyak.
Boldog vagyok és néma, mint
a lift, ami foglyul ejtette utasát.
Apokrif Online 