Idei tavaszi számával immáron tizenegyedik évfolyamába lép az Apokrif. Első 2018-as számunk versrovatában Cirok Szabó István, Csabai Máté, Csombor Rita és Fehér Renátó műveit közöljük, míg a prózaszekcióban Gerőcs Péter és Lanczkor Gábor regényrészletei, valamint Molnár Álmos és Varga Bence novellái kapnak helyet. Műfordítás-rovatunkban Kaan Koç verse jelenik meg Szőllőssy Balázs fordításában. Kritikusaink ezúttal Jászberényi Sándor, Rakovszky Zsuzsa és Tóth Krisztina aktuális köteteiről írnak. Hamarosan megjelenő, friss számunk képanyagát Gróf Ferenc munkáiból válogattuk.
Tartalom:
Gerőcs Péter: A portrékészítő (regényrészlet)
Cirok Szabó István: Jelzőtűz; Apám Szabadkán, anyám Újvidéken (versek)
Varga Bence: Kolbász (novella)
Csabai Máté: Ami megmaradt, elvesztett, otthon a város (versek)
Kaan Koç: Deportálások könyve (vers) (Szőllőssy Balázs fordítása)
Molnár Álmos: Kavicsokon és űrben (novella)
Lanczkor Gábor: A présház (regényrészlet)
Csombor Rita: Meggyfa és borostyán, Fölött (versek)
*
Látószög:
Mizsur Dániel: Szelíd szarvasok (Csombor Rita verseiről)
veress dani: A tipográfus hatalma (Gróf Ferenc konceptábécéi)
*
Látótávolság:
Demeczky Ádám Péter: „Rágyújthatok?” – Történet keménységről és (inter)kultúráról (Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája)
B. Kiss Mátyás: A megnyalt ember (Tóth Krisztina: Párducpompa)
Nagy Hilda: Egy leánygyermek lehetőségei (Rakovszky Zsuzsa: Célia)
