Izraeli designer Magyarkanizsáról

Tárlat: Dan Reisinger – In Full Color, Izrael Múzeum, Jeruzsálem

Dan Reisinger: Let my people go, 1969, forrás: printmag.com

Az 1934-ben a Jugoszláviához tartozó Magyarkanizsán született és a Bezalel Művészeti Akadémián diplomázott Dan Reisinger műveiből – az 1976-os kiállítása után – másodjára rendeztek tárlatot az Izrael Múzeumban. Az alkotó több okból ismerős lehet a hazai közönségnek. 2004-ben Giacomettire emlékeztető szobortervet készített a Magyarországon munkaszolgáltra elhurcoltak – köztük saját édesapja – emlékére. A terv alapján elkészült szobrot 2016-ban avatták fel a budapesti Teleki téren. Az Iparművészeti Múzeumban 2005-ben Utak, a Magyar Zsidó Múzeumban 2011-ben Plakátok és a szentendrei MANK Galériában 2016-ban A Holt-tengeren túl címmel nyílt tárlat munkáiból. Ezenfelül a MOME címzetes egyetemi tanára, a Magyar Plakát Társaság tagja és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének birtokosa.

A mostani kiállításon Reisinger hatvanéves életműve megismerésével együtt az izraeli design és tervezőgrafika átalakulása is nyomon követhető a hatvanas évektől a kétezres évek elejéig. Az átalakulás fő motorjának az izraeli és a globális gazdaságban végbemenő szerkezeti változás tekinthető. A monografikus tárlat három részre tagolódik, amely egyszerre követ kronologikus és tematikus rendet. Az időrendet a jegyrendszertől a szabad piacig tartó folyamat íve adja meg, míg az egyes blokkokban helyet kapó munkákat összefűző elem az azonos típusú megbízó (az állami intézmények, a közintézmények és a magáncégek). A munkák mellett most először kaptak helyet Reisinger személyes tárgyai, amelyeket az alkotó adományozott a múzeumnak.

A művész karrierjének kezdete egybeesett a modern Izrael első évtizedeivel. A Személyes és nemzeti című nyitószakasz éppen ezért az izraeli identitás képi meghatározására keresi a megoldásokat a cionista narráció keretein belül. A feladatot ráadásul értelemszerűen nehezítette, hogy a fiatal állam lakosai különböző nyelveket beszéltek és eltérő kulturális hagyományokkal érkeztek. Ebbe a korszakba tartoznak az 1967-es montréali világkiállítás izraeli pavilonja, a tel-avivi nemzeti teátrum, a Habima Színház és szintén tel-avivi vásárok (a Levant Fair és a Near East International Fair) számára készített plakátjai. Különösen letisztult és egységes a Habimának tervezett logó, amelyben a színház nevének héber kezdőbetűje, a „hé” szerepel négyzetes elrendezésben. Reisinger az aktuális politikai helyzetről alkotott véleményét sokszor plakát formájában fejezte ki, erre példa a Let my people go című munka (1969), amelyen a vörös háttéren elforgatott sárga sarló és kalapács „g” betűvé válik. A cionista hangvételű alkotás felhívás az akkori szovjet kormánynak, hogy engedje emigrálni zsidó származású állampolgárait.

Dan Reisinger: Shakespeare – Julius Caesar (plakát a tel-avivi Habima Színház számára), forrás: s3.amazonaws.com
Dan Reisinger: Tayelet, helyspecifikus installáció, Tel-Aviv, 1970, forrás: 68.media.tumblr.com

A Fejlődés és konzumizmus című második rész a fogyasztói társadalom kialakulásának idején létrejött munkákat öleli fel, úgymint a Lilynek, a játékokat gyártó Gamdának, valamint a Hamashbir Lazarchan áruházláncnak készült pop artos designterveket. Az eltérő formátumú és méretű munkák két véglete a tenyérben elférő névjegykártya és a monumentális helyspecifikus installáció. Ez utóbbira példa a Tayelet (1970), amely a tel-avivi tengerparti sétány egészét, a falakat, a járdát és a köztéri bútorokat is beborította. A munka a kortárs táncosokat is megihlette.

A Szabad piac elnevezésű utolsó blokkban a nemzetközi szinten sikeressé vált izraeli vállalatoknak (az El Al légitársaságnak, a Teva gyógyszervállalatnak és a Delek energetikai cégnek) készült lógókat, posztereket és átfogó arculatterveket láthatunk. Az El Al logó újítása, hogy két oldalról olvasható, vagyis hogy a héber és a latin betűs szöveget egy sorba rendezi, teljesen egyesíti. A repülőtársaságnak készített plakátok (1968–1972) a különböző célországok jelképeivel (hableány-Koppenhága, oroszlán-Jeruzsálem, tulipán-Amszterdam, Dante-Róma) szerethetők, azonban kicsit elcsépeltek. A gyógyszereket forgalmazó Teva több mint 600 termékcsomagolás újratervezésével bízta meg a grafikust. A shape x color rendszer nemcsak mutatós, de praktikus is: kidolgozásának köszönhetően a különböző típusú orvosságok szín és forma szerint is beazonosíthatóvá váltak. A hetvenes években készítette el a Piet Mondrian, Vaszilij Kandinszkij és az op art szellemében fogant naptársorozatát az Iscar fémipari cégnek. De a geometrikus absztrakció és Johannes Itten színelméletének, színkontraszt-típusainak hatását viseli magán a MoMA számára tervezett öröknaptár is.

Dan Reisinger: izraeli cégek emblémái, forrás: Tipografia Ivrit
Dan Reisinger: plakátok az El Al légitársaság számára, 1968–1972, forrás: madformidcentury.com
Dan Reisinger: csomagolások a Teva gyógyszerei számára, forrás: designweek.co.uk
Dan Reisinger: öröknaptár a MoMA felkérésére, forrás: acriacao.com
Tárlatenteriőr, forrás: © The Israel Museum, Jerusalem, Elie Posner

Szintén erre az időszakra datálhatók a Maccabi Világjátékok poszterei és logóvariációi. Ez utóbbiakon mindig jelen van a Dávid-csillag és egy sportoló ember kontúrja. A hetvenes évek végére, nyolcvanas évek elejére készült el a Jad Vasem egyik emlékhelye, a Nevek csarnoka számára tervezett 50 méter hosszú alumíniumrelief. A domborművön Ézsaiás könyvéből származó (Ézs 56,5), az épülethez közeledve absztrakttá váló idézet olvasható: „Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész.”

Reisinger munkáinak legkarakteresebb, sokszor visszatérő vonásai a színek tudatos használatával, valamint a héber betűk sajátos formáinak és dekorativitásának kiaknázásával áll összefüggésben. Egy-egy elem megújulva és átgondolva új formában tér vissza különböző korszakokban. Ugyanakkor a korai munkák formai és színbeli letisztultsága a kései műveken ellágyul, többször modorossá válik (Calligraphic Figures, 1997/2004; Portraits, 1985; Scrolls of Fire, 1977; Peace after Hiroshima, 1991). Kivételnek tekinthető a Szentendrén is bemutatott, természeti megfigyeléseken alapuló Dead Sea impressions (1999) című pasztell sorozat, amelynek lírai rózsaszínes-kékes-barnás tónusai Mark Rothko munkáit idézik kis formátumban. Már csak ezért is sajnálatos, hogy a kiállítóterek színei harsányak, sokszor elnyomják, nem hagyják érvényesülni a munkákat. Még inkább feltűnő azonban az aránybeli különbség a két kis termet elfoglaló Reisinger-kiállítás és Ai Wei Wei monumentális Maybe, Maybe Not tárlata között…

 

Farkas Mariann

 

A kiállítás 2018. március 3-ig tekinthető meg a jeruzsálemi Izrael Múzeumban.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s