Múló nagyon közel lakik a te babaházadhoz, és egyszer majd visszaköltözöl a szomszédjába. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját.
„… a halál előszobájából érkezel, amely egyidejűleg az élet előszobája is, mert a végtelenben ilyen helyszűke van.”
(Márai Sándor, Premier)
A szőnyi templom tornya,a kórházzal szemben, 2011. ápr. 3.
Amikor már akkora voltál, hogy nem fértél el kényelmesen a babaházban, anya meg apa nagy fekete lovakat fogtak egy ezüsthintó elé, és addig hajtottak, amíg egy óriási zöld szőnyeghez nem értek. A nagy zöld szőnyeg közepén magasodott egy meseszép kastély. A kastéllyal szemben egy öreg templom, akkora toronnyal, hogy ellátni onnan egészen Budapestig. Ott fent, a magasban gubbaszt száz meg száz óramadár. Ketyegő szemeikkel csak azt figyelik, hogy minden apró emberke szívében rendesen forognak-e a lelkerekek. A zöld szőnyeget, közepén a kastéllyal és a templommal egy erdőerőd védi – az egyszerűség kedvéért, nevezzük ezt az egészet Szőnynek.
Az óramadaraknak is szűkös ám a hely, mert az Ősöreg néha elfelejti, hogy kire milyen küldetést bízott. Van, hogy ugyanoda több segítőjét is elküldi. Szegénykék úgy össze vannak zsúfolva egy pici helyre, hogy folyton összevesznek. Ilyenkor csikorgó hangon kiáltoznak, kattognak fel-alá, nem bírnak egy helyben maradni. Ezért van az, hogy a szőnyi templom órájának minden lapja más időt mutat. Meg aztán az Ősöreg olyan lassan beszél, hogy az óramadarak legtöbbször meg sem várják a parancs végét, csak a főnök mondandója közepén leröppennek a Holdhajóról és nekivágnak a lenti világnak. Ha nincs szerencséjük, még el is tévednek. Lelkerék nélkül meg kisember sincs, ezért születik mostanában kevesebb kisbaba.
Mi az, hogy születik? Hát, igen… már megint jót kérdeztél. Tudod, mindenki, még a papi, a mami meg a dédi is először babaházban lakott. Aztán, amikor szűk lett nekik a hely, az anyukájuk egy kis időre beköltözött egy olyan helyre, mint Szőny. Az ottani kastély kicsit olyan, mint egy laktanya. Tele van fehér köpenyes, fegyelmezett költöztetőmadarakkal, akik segítenek a születésben. Mondjuk máshogy, legyen költözés. A kastély katonái, élükön Cakó tábornokkal, meg Gilic ezredessel úgy költöztetnek minden kisembert, mintha egy király vagy egy császár utódját kísérnék egyik helyről a másikra.
Hosszú, éles csőrük van, de senkit sem bántanak, csak azért vágnak, szúrnak vele, hogy segítsenek. Tudod, mikor kiköltözöl, sok dobozt kell ám kicsomagolni. Mikor végeztek a kicsomagolással, tollkezeikkel minden berendezést a helyére tesznek, törölgetnek, takarítanak, öltenek, varrnak. Néha kicsit morcosak, de nem szabad rájuk haragudni, mert az ő munkájuk nagyon fontos, és mindig készenlétben kell sorakozniuk. Mikor kongatnak a szemközti templom óramadarai, felsorakoznak, majd rögtön munkához látnak.
Te úgy döntöttél, hogy kicsit később érkezel, mint vártuk volna. Aztán egy áprilisi hajnalon meghúzattad a harangokat. Bejelentetted, hogy elindultál. Bizony, nem könnyítetted meg a költöztetőmadarak dolgát, de az a lényeg, hogy rendben megérkeztél. Mire lakcímedet Babaház-köz 1-ről, Nagyvilág-tér 43-ra változtattad, mindannyian megérkeztünk, hogy először köszönthessünk új lakhelyeden.
Miután először láttalak, kimentem a kastély udvarára sétálni. Most is hallom a szőnyi erdőerőd zenéjét. A sok óramadár kiröppent a toronyból és bevette magát a levelek közé. Olyan nyeleken énekeltek, amit szinte mindenki elfelejtett már. Nekem is nehezemre, esett, de megértettem egy-két szót. Valami olyasmiről daloltak, hogy Múló nagyon közel lakik a te babaházadhoz, és egyszer majd visszaköltözöl a szomszédjába. Cserregtek-kattogtak még rengeteg dologról, de azokat nem értettem tisztán. Vannak dolgok, amiket csak később fog fel az ember.
Ha eszembe jut még valami, mesélek még neked. Holnap megint nevetsz, és játszol majd sokat. Most, pedig szép álmokat!
Apokrif Online 