Az uholok legöregebbje és legbölcsebbje annyira vén, hogy már arra sem emlékszik, hogy mi a neve. Azt viszont jól tudja, hogyan lehet Múlónak üzenni: A Naphajó kemencéiből sokszor kipotyog egy-egy hajszálnyi nevetés, hangyabokányi jókedv, szempillantásnyi szép szó. Ezeket az uholok összegyűjtik, hogy fénybetűket gyúrhassanak belőlük. A legöregebb uhol neveket ír a Holdhajó vitorláira. – Bali Farkas írja az Apokrif naplóját.
Ez itt a mi világunk. Ez az, amiben most fekszel. Itt, amíg fel nem nősz, annyit játszol, amennyit csak akarsz, itt szóród szét a játékaidat, kutyázol és sírsz, ha beütöd valamidet. Itt jár a villamos és a metró, a traktor és a kombájn. Van egy másik világ is a felhők fölött. Egy hatalmas gép. Ezt a hatalmas szerkezetet úgy hívják, hogy Mennyóraság – csupa lánc, rugó, fogaskerék, és két nagy mutató.
Nappal láthatod az egyiket, amit úgy hívunk: nap. Ez a túlsó világ legnagyobb építménye, olyan, mint egy úszó város. Képzelj el egy vitorlás hajót, amin van egy hatalmas palota százhárom toronnyal. Minden toronynak a tetején van egy-egy kemence, amikbe színes tollú, sólyom formájú madarak hordják az emberek nevetését, mosolygását és minden kedvességét. A királyuk a palota százharmadik tornyában lakik, onnan kormányozza a naphajót. Amit a fent mindig fújó szél hajt. Ennek a szélnek az a neve, hogy Múló. Sokan azt mondják, hogy ő is egy nagy madár és a szárnyaival tartja mozgásban a Mennyóraság két mutatóját. Nagyon öreg szellem, a kezdetek kezdetétől gubbaszt az éjszakában. Sokan félnek tőle, mert még senki sem látta. Biztosan csak annyit tudunk, hogy ő parancsol az óramadaraknak, akik nélkül nem működne egyik világ sem.
Tudod, éjszaka a sok-sok fényes csillag, amit látsz, valójában megannyi fogaskerék. Ezeket nappal a Naphajó suhanása jól meglendíti és így forognak egészen addig, amíg a Holdhajó el nem döcög mellettük. A Holdhajón laknak az uholok. Ezeknek nagy, széles fejük van és borotva-éles szemük. Leginkább baglyokra hasonlítanak. Az ő feladatuk az, hogy megvizsgálják az összes fogaskereket, aztán eldöntsék, melyiket kell megjavítani, vagy melyiket lehet leküldeni hozzánk. Az uholok legöregebbje és legbölcsebbje annyira vén, hogy már arra sem emlékszik, hogy mi a neve. Azt viszont jól tudja, hogyan lehet Múlónak üzenni: A Naphajó kemencéiből sokszor kipotyog egy-egy hajszálnyi nevetés, hangyabokányi jókedv, szempillantásnyi szép szó. Ezeket az uholok összegyűjtik, hogy fénybetűket gyúrhassanak belőlük. A legöregebb uhol neveket ír a Holdhajó vitorláira. Amikor az összes betelt, jönnek az óramadarak és egyesével lecsipegetik a szavakat. Ezért van az, hogy a holdat nőni és fogyni látod.
Mesélek neked egy, még ezeknél is sokkal izgalmasabb dolgot. Biztosan nagyon kíváncsi vagy miért is olyan fontosak óramadarak. Na, érdekel? A fogaskerekek nem csak az égen vannak ám! Ott vannak minden virágban, bodobácsban, apában, anyában és kisgyerekben. Mindenben és mindenkiben ott kattog egy picike kerék, amit az óramadarak hoznak el fentről, a Menyóraságból. Aztán, ha elkoptak visszaviszik őket.
Egyszer, mikor Anya veled a pocakjában aludt, egy óramadár odaszállt az ablak alá, letett egy fogaskereket a párkányra, kopogtatott hármat az ablakon és óvatosan beugrált rajta. Beosont a konyhába. Ott körülnézett, és gondolkozni kezdett. Ott találta a pulton Anya aznap reggeli kávéját. Felröppent hozzá a kis csillagkerékkel a csőrében, és óvatosan belepottyantotta a csészébe. Kis szárnyaival feltörölte a kilöttyent cseppeket, aztán észrevétlenül eltűnt, mintha nem is jött volna. Anya másnap reggel a maradék kávéjára ráöntötte a frissen lefőtt, aznapit és felhörpintette.
A kis csillagkerék anya ér-patakocskáin keresztül elsodródott hozzád, a babaházba, és ott rásimult a kis mellkasodra. Megérezte, hogy ott van a helye, aztán hihetetlen gyors pörgésbe kezdett. Kis halacska lett belőle. Ebben az alakban beúszott a nózidon, és elevickélt a szívedhez. Amikor odaért, ahol lennie kell körbe-körbe úszkálva újra fogaskerékké változott, és beilleszkedett oda, ahol most is dobog. Így lett a kis csillagból most lelkerék.
Vigyázz a kis lelkerekedre, nevess és játssz sokat! Most, pedig szép álmokat!
Apokrif Online 