Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (5)

December 1-től január végéig az Apokrif Online exkluzív extra tartalmakat közöl pár naponta 2016. téli lapszámunkhoz: a mellékletből kimaradt zombiverseket, valamint egy afféle “Így készült”-videosorozatot, mely rövid részletekben a téli szám készültének háttérmunkálataiba engedi bepillantani az olvasót.

Apokrif+Nyugat+Zombik mellékletünket egy régi, kedves hagyomány, az Apokrif farsangok felélesztésével egybekötve február 7-én este mutatjuk be a Nyitott Műhelyben.

Illyés Gyula:

Szülőföld

Közöttetek járok, sár és hús fiai, utolsó pórjai a falvaknak,
lassúk, nehézcsontúak, számüzött ősi nép,
zsíros televény öléből fakadt eleven testek,
akik úgy bóklásztok a dombok között, mint elkóborolt borju,
ki anyja helyett tévedésből friss embervér után bőg keservesen.
Fogatok közt a szél ismerős dallamot fütyül,
megállok, hallgatom, ahogy százéves titkokat suttog a fülembe,
gyermekkorom énekeit, ragyogó déli mezőkről, kasza suhanásáról,
sikoltozva menekülő parasztokról, kőkorsóban hűvös agyvelőről.
Szagotok, mint a jó magyar föld, gazdag és nehéz,
nyelvetek úgy lóg alá, mint a patakparti füzek lombja este,
amikor elcsitul a szellő, és már csak a csontok méla roppanása hallatszik.
Hol bölcsőm ringott, a poros úton, kissé dülöngve,
el-elhagyva egy-két kezet, lábat, mint öreg zsellér kapálás után,
jöttök, csak jöttök, csak jöttök, csak jöttök, csak jöttök,
most már azért megállhatnátok, mondjuk ott a vén dinnyefa alatt,
ahol gyerekként a szomszédék kislányával csacsogtam,
azóta ő is csöndes, kékszemű, lila arcú menyecske, itt jön szembe velem,
meglátjuk, lesz-e a szeretőm, most, hogy az ura kidobta:
ölelj át, szoríts kebeledre, szülőföldem illatos virága!