Megszülettél
(megjelent az Apokrif 2015/1. számában)
Más napokon az emberek
ezresével születtek,
ma persze csak neki
van születésnapja.
Még mindig fiatal lehet.
A szőke hajára emlékszem,
sárgul bennem,
mint egy régi fénykép.
Talán elmennénk
egymás mellett az utcán,
meg sem ismerném,
vagy rá se néznék.
De ha rá gondolok, még
fennakad a szemem,
és a hamu nadrágomra
hull észrevétlen.
Egy pillanatra
ilyenkor magam is
csak fénykép vagyok,
árnyék kövön, kerítésen.
Lapszélütés III.
Szélütés
(megjelent az Apokrif 2015/1. számában)
Bolond, aki járkál,
és alkalmatlan nőket marasztal.
Istenektől vár alamizsnát,
és ünneplőt ölt minden tavasszal.
Otthont épít Budán, Pesten,
két személyre terít asztalt.
Nézése könnyű, mint a szél,
szíve nehéz, mint az aszfalt.
*
Balek. Akinek, nem szóltak,
hogy a Hold mostanra görbe.
Annyit botorkált, hogy elfeledte
a hazautat, de elutazgat körbe-körbe.
Vagy folyóparton sétál,
és félhangosan slágert dúdol.
Valaki ablakára követ dobál.
Ha nem nyitják ki, kezdi újból.
*
Egy öreg ül a verandán hintaszékben.
Néhány kisgyerek a ház előtt szaladgál,
de a táblánál egyikük sem megy tovább.
Állítólag elvadult kutyák élnek a faluszélen.
A székes mögött a sötétben egy alak áll.
Egyik keze a vállán, a másikkal a széket löki.
A gyerekek arra nem néznek.
A fejével biccent. Hazavár.
*
Ahol a polcon rohad a lekvár,
babaarcú, mázsás szőke szenderül,
miután a szoba közepén táncol meztelen,
és széttárja a lábát, amint az ágyon elterül.
*
Nem talál vissza.
Ami körbeveszi, csak homok,
grafitpor és eltépett lapok.
Szeles hidakon kóborol,
kapualjakban álldogál,
idejében semmit sem hagy ott.
Kiül vízpartokra, néhány kőre.
Beszélni elfelejtett. Valamikor
nemrég stroke-ot kapott.
Apokrif Online 