Magolcsay Nagy Gábor: Második ismeretlen, AmbrooBook Kiadó, 2015
Magolcsay Nagy Gábor Második ismeretlen című (kép)verseskötete 2015 őszén jelent meg. Már a kötet bemutatója is ígéretes volt; egy színpadon a grafika, a zene és a mozgókép a szerzővel és verseivel. A könyv maga − amint eltekintünk attól az apró figyelmetlenségtől, hogy a borítóra került kép pixeles − mint tárgy, mint nyomtatvány gyönyörű. A képi anyagokkal – így az arculattal és a versek megjelenítésével, a szavak képpé transzformálásával − Szabó Imola Julianna dolgozott. A borítón található DNS-szálba ágyazott létra a tudománynak a hétköznappal való összefonódását jelképezi, azaz azt a felfoghatatlant és megközelíthetetlent, aminek mégis léteznie kell, hiszen minket alkot: a szubsztanciánk leírhatóságának kísérletét („sötétség fodrában kozmikus tojás / a gyász helyén sejttámasztó tánc” Holdkór). A bemutatón kézbe kapott flyeren is ez a DNS-szál foglalja el a központi helyet a kötet mottójaként idézett Menyhay Imre-sorok mellett, amik a létezés filozófiai dimenzióiról szólnak. Ezeknek a kiragadott vonásoknak a végiggondolásával máris nagyon közel kerülhetünk a Második ismeretlenhez és programjához.
Sem a bemutató egysége, sem a kötet vizuális igényessége nem árult zsákbamacskát, hiszen amint kézbe kaptam a könyvet, s finoman, lépésről-lépésre megismertem a verseket, részesévé lettem a benne foglalt világnak. (Itt, azt hiszem, érdemes lenne megállni s leszögezni: nem hangulatnak és nem is stílusnak, hanem ténylegesen egy egészen új világnak.) A fülszöveg gondolataival, s így Csehy Zoltánnal teljesen egyetértek abban, hogy ebben az esetben tényleg szerzővé válik az olvasó, a befogadóból megalkotó lesz, s végre megdől a középiskolákban oly nagy önbizalommal puffogtatott mondtat arról, hogy mit gondolt a költő. Magolcsaynak nem az az érdeke, hogy a kezünkbe adjon egy plasztikus, képszerű élményt, hanem inkább az, hogy az általa megidézett hangulatból táplálkozva a magunk élményét újra tudjuk élni – kísérletezik, s kezünkbe adja saját érzelmeinket: „emlékeidben / összeér / minden / betű / szeméremajkadon / isten / lelkével / karikáz / a költő” (Chava).
Sokféle véleményt lehet alkotni a kötetről: egyesek számára lehet például befogadhatatlan, túl képi, túl elvont, vagy túl „kortárs”, ezek a jelzők mind egyéni ízlésen és megítélésen alapszanak -, de egy kritikát nem tűrnek meg a Második ismeretlenben található szövegek: a kötet nem egy megúszós projekt. Hiszen rendben, minden ránk van bízva; melyik szövegről mi jut eszünkbe, asszociációk végtelen láncolatát játsszák le a sorok, s minden interpretáció a mi fogékonyságunkon és szemszögünkön múlik. Azonban a kötetkompozíció és a szövegek mögé épített tudás már arról árulkodik, hogy nem csupán az intuíciókra hagyatkozva dobálta össze Magolcsay a szavakat. Egyoldalas, apró betűkkel szedett lábjegyzet áll a kötet végén. Hol definíciókat magyaráz (Fibonacci-számok) a szerző, hol Kodály Debussy-cikkére hivatkozik, hol pedig felold egy címet, egy mottót, egy darabot, egy filmet.
A könyvbemutatón kiderült, hogy Magolcsay kötete direkt ilyen „okos”. Egy első benyomás alapján azt mondanám, a szerző személyiségéhez hűen kutat és érdeklődik. Kísérletezik a szövegekkel, sétálgat az irodalom és a képzőművészet határán, épít fel performanszokat és kér arra, hogy a kötetét gyűrd össze, fordítsd meg, firkált tele, oldd fel a kódot benne, vágd a falhoz, ha felzaklatna, adj címet, találd meg az egyik sort, mindebben segítsen „a valódi képzelőerő”, a gondolkodás, a saját logikád és élményeid.
Mi is tehát a Második ismeretlen? A jelenkori kortárs művészet őzgidái, és cigarettafüst-csigolyák végtelenjeiből megalkotott, bágyadt szerelmes versei közt úttörő. A szerelmes versek itt se nem szerelmesek, se nem versek; hanem megalitból és sóporból összegyúrt asszonyi méhként rajzolódnak ki.
„lépteid nyomában árvul a rétidő
és én összegyűlök veled
pedig csak harmadnapja hogy idejársz
mézed kocsonyafüst
polipjárásodba bolondul a szerelem igehordája
és émelyeg” (Trois Préludes)
A Második ismeretlen merész, filozofikus és okos. Gondolkodó. A kötet valóban ismeretlen területekre kalauzol, olyan érzelmekbe markol két kézzel, amiknek a létezéséről sem tudtunk eddig, és olykor merész, ordítóan kísérleti jellegű szóalkotásaival egyszerre meghökkentő és megnyugtató. Álomszerűsége, lidérci jellege, a versekből kirajzolódó események illuzórikussága bámulatos. Egyszerre van jelen benne hit, tudomány, álom és valóság, mind csak arra várva, hogy a kötet olvasása közben újraéljük élményeinket, újragondoljuk álláspontjainkat.
S végül, de nem utolsó sorban a Második ismeretlen egy projekt része, egy nagy egész darabja. Olyan mű, amit érdemes kézbe venni, darabokra szedni, és hagyni, hogy darabokra szedjen.
Kustos Júlia
Apokrif Online 