megindul a mondat alatti csönd, mozgolódni kezd valami / a vastag kéreg alól, ami majd megtöri ezt a túl régi hallgatást, / az eltévedést – Mizsur Dániel írja az Apokrif naplóját.
Ilyenkor, amikor rövid sétára indul, próbálgatni új,
harminc éves tekintetét, melyből most leporolt képek
törnek elő hirtelen, fényjárta délután a szem mögül,
déli rajzás, éjszakai por, de nem jutnak tovább, kifelé,
fennakadnak a szem magasodó kerítésén, mert nincs,
nincs, aki előcsalogassa őket szavaival. Fáradt kongás, újra-
és újraismételt mondatok, melyek folyton
elvétik az irányt, a befelét –
Ha majd új test közelít, ahogyan hajó fordul
éjszaka a folyón, lassan és kimérten, vöröses fénnyel,
változó árnyékkal – akkor megindul,
megindul a mondat alatti csönd, mozgolódni kezd valami
a vastag kéreg alól, ami majd megtöri ezt a túl régi hallgatást,
az eltévedést.
Apokrif Online 