A kispolgárok meg nem a lealázott álmaiktól / féltek, hanem a temperás tarajoktól, a befűzetlen / bakancsoktól, és a fertőzéstől, amire a kamaszok / pattanásos arcbőréből és felsőtestéből következtettek. – Juhász Tibor írja az Apokrif naplóját.
A Fő tér párforintos szökőkútjában
mosták meg gombás lábaikat, és röhögve
fricskázták oda a kispolgárnak bélyegzett
járókelőknek, hogy legközelebb olyat kívánjanak,
amiből kijön a két litykós Koccintós.
A kispolgárok meg nem a lealázott álmaiktól
féltek, hanem a temperás tarajoktól, a befűzetlen
bakancsoktól, és a fertőzéstől, amire a kamaszok
pattanásos arcbőréből és felsőtestéből következtettek.
Estére előkerültek a dobgitárok,
a térről nyíló művelődésház lépcsőjének
jobbján egy Piros Fejű biztosítótűvel
babrált a helyi szeszfőzdés kopasz lányának
fülénél, miközben a tömeggé hízott
társaság csaholó szájjal ordította
egy szám refrénjét, rossz angolsággal.
A közelben lakó, izgalomfüggő asszonyok
oda-vissza futkostak az erkélyek és a tévék
egyre hangosodó bűnáradata között,
mígnem a folytonos bejelentéseken
hergelődött rendőrök megjelentek,
fényeikkel támadó színekké kenték
a középiskolás kellékek ártalmatlanságát,
és punkokká verték a tizenéveseket.
Apokrif Online 