Feketemosó: Egy utazás terve

A város egyre ijesztőbben festett. A kaotikusan kanyargó, széles utakat ellepte a fekete egyenruhás rovarbrigád. Milliónyi katona csámpázott a cingár felhőkarcolók és a villódzó kivetítők között. Utóbbiakon úgy pörögtek a különböző üdítőreklámok, hogy az már komolyan tébollyal fenyegetett. A lakosok még nem tudták azt, amit a kormány, az Asszisztens Úr és hőseink már igen, úgyhogy értetlenül szemlélték a fokozott katonai jelenlétet. Igyekeztek befejezni a késő esti bevásárlást, és eltűnni az emeletes bolyok rengetegében, amilyen gyorsan csak lehetett. – Kerber Balázs írja az Apokrif naplóját.

Az Asszisztens Úr nem kegyelmez!

Swaprockot mindez valahogy rosszul érintette. Azért valljuk be, ő sem ilyen estére számított. És nem ilyen holnapra.
– Úgy gondolja, hogy a szálak Rammlinba vezetnek? – kérdezte a szőke bogártól.
– Minden jel arra mutat.
– Ez nagyszerű! – felelte gyorsan Swaprock, és igyekezett könnyedén letudni az ügyet – Akkor hagyjuk a dolgot a rammliniakra. Ott a titkosszolgálat úgyis mindenre odafigyel. Mi meg szereljünk fel a város határain pár védőágyút arra az esetre, ha az a valami visszatérne.
– Rengeteg katonánk veszett oda. – mondta komoran az Asszisztens Úr, és úgy nézett Swaprockra, mint egy szigorú osztályfőnök – Kissé nemtörődöm módon viszonyul ehhez a kérdéshez. Mi lenne, ha maga fölött jelent volna meg az az ormány?
– Most? Szerintem már semmi.
– Nézzék, nem vitatkozom. Maguknak holnap Rammlinba kell utazniuk, hogy fényt derítsenek az ügyre.
– De hát azok utálnak minket! – kiáltotta Ruggarth.
– És minek utazzunk oda? – kérdezte Swaprock. – Ha az az izé onnan jött, akkor nyilván ott már megette az összes illetékest. Lehet, hogy szellemvárosba érkezünk majd. Még hálásak is lehetünk a bestiának, hogy tönkretette a konkurenciát…
– De Uram, ez ízléstelen! – hőkölt hátra mesterkélten az Asszisztens Úr.
– Miért, amikor a mi katonáink mészárolnak ott a maguk parancsára, az nem ízléstelen?
– Más a háború és más a közöny. – mondta a bogár álszent hanghordozással, mint egy igazi politikus. Az is volt.
– Nézze – érvelt logikusan Ruggarth – ha ez a hangyászsün már nincs Rammlinban, hanem itt ólálkodik a környéken, akkor nem kéne inkább itthon biztosítani a dolgokat? Különben is, ha jól értem, az ügyet annyi köti Rammlinhoz, hogy onnan, abból az irányból érkezett ez a micsoda. Most attól, hogy ott is felfalt rovarokat, sőt talán az egész várost, nekünk miért kéne odamennünk?
– Alapos okunk van feltételezni, hogy a helyi hatalmasságok aktívan közrejátszanak abban, ami történik.
– Úgy érti, hogy ők gyártották vagy kelesztették vagy növesztették ez azt izét? – Swaprock idegesen váltogatta a szavakat, és közben túl hangosan szürcsölte a narancsdzsúzt.
– Úgy tűnik, nemcsak a mozifilmek terméke az óriási laborrengeteg Rammlin alatt. – mondta titokzatosan a szőke hajú, és lerítt róla, hogy nagyon büszke magára, amiért ilyen fontos ember létére még a mozifilmekről is hallott.
– Igen, és a kóros pszichopátia sem csak a filmek terméke. – vigyorgott idétlenül Swaprock, de az Asszisztens Úr eleresztette a csápja mellett a megjegyzést. Inkább a távolban nyüzsgő pincéreket mustrálgatta, mintha attól tartott volna, hogy valamelyikük rammlini ügynök, és őket figyeli. Ekkor a falon mászó pók furcsán biccentett egyet, majd ismeretlen helyre távozott.
– Szerintem megbeszéltünk mindent. – szólalt meg ismét Swaprock, aki egyrészt belátta, hogy megbízójuk nem fogja megmásítani akaratát, másrészt nagyon unta már a fontoskodó bogarat.
Az Asszisztens Úr összerezzent, mintha kisebb révületből ébredt volna fel, majd felkapta óriási táskáját, és ennyit mondott:
– Akkor tehát holnap nyolckor a pályaudvaron.
– Maga is velünk jön???????
– Nem, csak akkor indul a vonatuk.

****

A város egyre ijesztőbben festett. A kaotikusan kanyargó, széles utakat ellepte a fekete egyenruhás rovarbrigád. Milliónyi katona csámpázott a cingár felhőkarcolók és a villódzó kivetítők között. Utóbbiakon úgy pörögtek a különböző üdítőreklámok, hogy az már komolyan tébollyal fenyegetett. A lakosok még nem tudták azt, amit a kormány, az Asszisztens Úr és hőseink már igen, úgyhogy értetlenül szemlélték a fokozott katonai jelenlétet. Igyekeztek befejezni a késő esti bevásárlást, és eltűnni az emeletes bolyok rengetegében, amilyen gyorsan csak lehetett. Mikor Ruggarth és Swaprock a Lámpagömbök felé tartott, még csak egy kicsivel volt több felderítő helikopter az égen, mint szokott. Mostanra annyi repült a város fölött, hogy aki felnézett, azt hitte, zsizsikeket lát valami hatalmas képernyőn. Olyan izgágán szálldostak, ahogyan a régi, „nem értelmes” hangyák futkostak. Később pár osztag harci repülő is megjelent. Ruggarth és Swaprock szorosan az épületek mellett haladtak, hogy ne ütközzenek bele valamelyik hadosztályba, de egy-két szúrós szemű tábornok így is leteremtette őket, hogy miért nem mennek odébb. A járókelők nagy része már hazatámolygott, a megmaradt lézengőket pedig a katonák próbálták meggyőzni arról, hogy későre jár. Közben az eltünedező civilek helyére újabb és újabb egységek érkeztek; legalább még kétmillió egyenruhás.
– Azért vonulnak fel ilyen sokan, hogy a hangyászsünnek jó vacsorája legyen? – morogta Swaprock Ruggarth fülébe, és bosszúsan sandított egy mellettük elsuhanó, csillogó harckocsira.
– Tiszta marhaság ez a sok helikopter! – suttogta Ruggarth – Mit gondolnak? Hogy valahol a mellékutcákban rejtőzik a sün, és majd fölülről meglátják?
– Akkor már úgy összepréselődött, hogy nem sokat árthat. – kuncogott Swaprock.
– Majd ha megjön, vidáman felnyalja a sok harci repülőt. – nézett az égre Ruggarth.
Nemsokára elértek Swaprock utcájáig, melyben épp nagy ívű építkezések folytak; már vagy a harmincadik százemeletes bolyt húzták fel. A lakosság akkora ütemben nőtt, hogy a munkálatokat néha még ilyenkor, éjjel is folytatták, és mindenütt sürögtek a zseblámpás munkások. Csápjaikra villanásszerű fényeket vetettek az utcai lámpák.
– Hát jó éjt, pajtás! – köszönt el Swaprock kissé szórakozottan, és miközben a létrákat cipelő, ordítozó rovarok közt imbolygott, már a másnap reggel járt a fejében.
Ruggarth gondterhelten folytatta útját; szinte nem is érezte a köveket a talpa alatt. Ösztönösen haladt a kukák és hirdetések rengetegében. Mikor hazaért, és lefeküdt az ágyára, szinte azonnal elaludt, de előtte még kipillantott az ablakon a városon túli, távoli hegyekre. Talán csak álmodta, de úgy rémlett neki, hogy az egyik hegyen a holdfény nem sziklákon, hanem tüskéken csillog. A hegy megmozdult.

Folytatása következik!