Mogyoróhegyi királytalálkozó (beszámoló)

FISZ-tábor, Visegrád, 2014. 07.23–07.27.

FISZ_5Bár ez alkalommal – majd 680 év elteltével – a csehek nem képviseltették maguk, de a lengyel-magyar kapcsolatok ismét épültek, szépültek a 2014-es visegrádi FISZ-tábor keretei között. Idén a szokásos műhelyfoglalkozások mellett – líra, próza, kritika – lehetőség volt csatlakozni egy lengyel műfordítói műhelyhez is.

A jelentkezők számából fakadóan ebben az évben már két líraműhelyt kellett indítani, melyek közül az egyiket Csehy Zoltán, a másikat Bajtai András és Sirokai Mátyás vezette. Nem volt ez másképp a prózánál sem, ahol az egyik csoportot Hermann Zoltán, a másikat pedig Sopotnik Zoltán igazgatta. A szemináriumokon résztvevők életkora és irodalmi pályája változatos képet mutatott, ebből adódóan a közös munka érdekesnek ígérkezett.

A lengyel-magyar műhely sem kecsegtetett kisebb izgalmakkal, hiszen külföldi vendégeink – a hazai recepciójuk szempontjából is jelentős fiatal szerzők, név szerint: Natalia Małek, Joanna Mueller-Liczner, és Konrad Góra – főként lírai szövegeket hoztak, míg Csepregi János, Farkas Balázs és Győrffy Ákos prózával készültek. A találkozókat Monika Błaszczak moderálta, Anna Butrym és Karaba Márta Alexandra pedig műfordítóként segítették a munkát.

A Szilágyi Zsófia vezette kritikai szekcióba szép számmal jelentkeztek határon túli irodalmárok is, főként a Vajdaságból, de Kárpátaljáról és a Felvidékről is. Az első nap délutánján az ismerkedés volt terítéken, bár sokan már visszatérő vendégként foglalták el helyüket az árnyas fapadokon. Öt óra tájban elkezdődött az első beszélgetés, Szvoren Edinát Visy Beatrix kérdezte többek között pályakezdéséről, prózanyelvének megtalálásáról, melyről kiderült, hogy fontos szerepet játszott benne a családi háttér, a kizárólag világirodalmi olvasmányok után a magyar irodalom „felfedezése” (az írónő Móricz Zsigmond és Nádas Péter nevét emelte ki), és a saját, nagyon aprólékos megfigyelői attitűdje, mely nyelvezetén is jól tetten érhető. Vacsora után praktikusan a büfé szegletében kialakított koncerttérben lazulhattunk a Horhos meditatív, ambientes dallamaira.

FISZ_!

Másnap a reggeli péksütemény és kávé mellé tanácsokat is kaphattak az érdeklődők Kollár Árpád és Mészáros Márton proszemináriumán: okulhattak a kiadók, szerkesztőségek működéséről, az irodalmi pálya kezdeteinek buktatóiról, nehézségeiről. A kritikaműhely soron következő két szemináriumán kielemeztünk két publikációt, melyeknek témájául ugyanaz a regény szolgált, majd a konkrét szövegek elemzése kapcsán tárgyaltunk a szerzőség kérdéséről, az irodalmi tendenciákról, a kritikáról magáról mint műfajról.

A workshopok után következett a Kritikustusa, melynek keretében Farkas Balázs Nyolcasok és Hanula Zsolt Péter A fiúk nem sírnak című köteteit boncolták a kritikusok: Hermann Veronika, Szekeres Nikoletta és Tóth-Czifra Júlia. A vacsora előtti utolsó programon megismerhettük a FISZ világirodalmi sorozatát, a Fiumét, melyet Izsó Zita, Lesi Zoltán, Urbán Bálint és Zelei Dávid szerkesztenek.

Mielőtt az étterembe indultunk volna, ad hoc jelleggel kisebb tömeg alakult a fő-fő hirdető tábla előtt, ahol, mint kiderült Csehy Flóra – „a tábor legfiatalabb és legproduktívabb lakója”, nem mellesleg Csehy Zoltán kislánya – rendhagyó vernisszázsának lehetett tanúja a nagyérdemű.

FISZ_1

Mire mindenkinek sikerült teli gyomorral visszakaptatnia a dombra, megérkezett Grendel Lajos is, akivel Korpa Tamás beszélgetett. Grendel nem kevés humorral kért elnézést, miszerint nem a pultnál tett látogatásának köszönhetően keresgéli a szavakat, hanem egy három évvel ezelőtti agyvérzés következtében, ám „szerencsére” csupán élőszóban merülnek fel ezek a nehézségek, a legújabb kötetét például – Utazás a semmi felé – egy bevezető tanulmányként aposztrofálja a készülő nagyregényhez. Az est utolsó, büfén-túli programja gyanánt Kalapos Éva Arccal a hóban című darabjából tartott felolvasószínházat a Szimpla Színház társulata. Ezek után pedig a szokásos esti kikapcsolódáshoz Panda & Heigl Laci szolgáltatta a talpalávalót.

A péntek reggeli proszeminárium Anna Butrym közreműködésével zajlott, és a középpontba műfordítás kérdései, a szerző és fordító egymásra találása, és különböző, a témához kapcsolódó gyakorlati információk kerültek. A délelőtti kritikaműhelyen értekeztünk a kritikai beszédmódokról, az online/offline szövegek közti különbségekről, és természetesen nem maradhatott el egy konkrét szöveg elemzése sem. Majd a délutáni alkalmon egy táborlakó kritikáját néztük meg, és – ahogy már az elsőkönyvesek csütörtöki kritikustusáján is felmerült – előtérbe került a generációs vagy nemzedéki regény problematikája, legitimitása is.

Közvetlenül ebéd után még egy érdekes programhoz csatlakozhattak a kalandvágyók, Király Farkas vezetésével bevethették magukat az erdőbe az irodalmi gombászók. A rendezvények is gombamód szaporodtak tovább, a műhelymunkák után a tökházban kezdődött egy kerekasztal-beszélgetés a holokauszt vizuális reprezentációjáról. A kezdésként levetített tízperces dokumentumfilm – helyesebben szólva vizuális alkotás (80064, Artur Zmijevszki) – után Antal Nikolett kérdezte Pécsi Katát, Turai Hedviget és Murai Andrást.

FISZ_2

A vacsora után Szilágyi Zsófia beszélgetett Tompa Andreával pályakezdésről, Erdélyről, az írónő szövegeinek nyelvezetéről, beszélgetésüket pedig még bensőségesebbé tette közel két évtizedes, személyes ismeretségük is. Ezt követően az Előretolt Helyőrség és a FISZ közös kiadásait, Serestély Zalán Feltételes átkelés és Varga László Edgár Cseréptavasz című köteteit mutatták be. Pénteken este Dj Rozsda késztette mozgásra a szellemi munkában megzsibbadt lábakat, de előtte még az Előretolt Helyőrség első, Mozdonytűz című antológiájának szerzői olvastak fel műveikből, már-már slambe hajlóan, zenei aláfestéssel.

Szombaton délelőtt egyre karikásabb szemekkel igyekezett mindenki az utolsó előtti műhelymunkájára, de a minket körülvevő táj leírhatatlanságára még akkor is, a hazautazás előtti fáradtsággal is újra és újra rá tudtunk csodálkozni. Az idei utolsó kritikaműhelyünket – a peripatetikusok után szabadon – a környező erdőben tett sétával zártuk, jó szövegmunkáshoz méltóan kielemezvén az utunkba kerülő információs táblákat. A délután vendége Karácsonyi Zsolt volt, akitől bővebben hallhatunk például az erdélyi irodalmi helyzetekről, a generációváltásokról is, Bene Zoltán kérdései nyomán. Karácsonyi után Tolnai Ottóé volt a főszerep, akit Mikola Gyöngyi faggatott.

FISZ_3

S a négynapos, fáradságos munka után a porond immár a fiataloké lett, a műhelyekben készült alkotásokat a nagyközönség elé tárhatta mindenki, hogy aztán a sikeres felolvasásokat egy többszörös visszatapssal végződő OZMO koncerttel, majd egy felejthetetlen 80-as, 90-es évek bulival zárjuk.

Visegrád zsizseg rád jövőre is!

Tóth Emese

Fotó: Káldy Sára

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s