Feketemosó: Egy rövid történet és a még rövidebb magyarázata

feketemoso-kisebb
Amikor annak idején Nietzschét olvastam – ez nagyjából két éve lehetett –, folyton azon gondolkodtam, mi lett volna, ha Magyarország, illetve annak szellemi elitje kap egy történelmi esélyt, és az egyik külföldön tanuló, filozófiai stúdiumokat végző diákján keresztül a „démoni” filozófus tanai gyökeret vernek a szittya, kurucos fejekbe. Vajon a felvilágosult magyar elit vezetésével valódi polgárosodási folyamat indult volna el a társadalom széles körében a századfordulón, vagy az ország az „Übermensch” elmélet meggyőződésétől hajtva, csak még lelkesebben menetelt volna a „Nagy háborúba”? – Halmi Tibor írja az Apokrif naplóját.

– (fél)filozófiai naplóbejegyzés –

Amikor annak idején Nietzschét olvastam – ez nagyjából két éve lehetett –, folyton azon gondolkodtam, mi lett volna, ha Magyarország, illetve annak szellemi elitje kap egy történelmi esélyt, és az egyik külföldön tanuló, filozófiai stúdiumokat végző diákján keresztül a „démoni” filozófus tanai gyökeret vernek a szittya, kurucos fejekbe. Vajon a felvilágosult magyar elit vezetésével valódi polgárosodási folyamat indult volna el a társadalom széles körében a századfordulón, vagy az ország az „Übermensch” elmélet meggyőződésétől hajtva, csak még lelkesebben menetelt volna a „Nagy háborúba”? Kitudja?

Mindenesetre engem nem hagyott nyugodni a dolog. Nietzschét olvasva elkezdtek kavarogni bennem az ötletek. A filozófus radikalitásának vajon milyen hozadékai lennének egy közép-európai országban, ami monarchiára lépve egy szomszédos állammal, birodalmi vágyakat dédelget. Kíváncsi voltam, milyen lenne e két világ találkozása. Azon kezdtem el gondolkodni, mi van, ha egy ilyen találkozás valóban bekövetkezett. Miért is ne, csak nem tudunk, vagy legalábbis, én nem tudok róla. Aztán nagyjából másfél éve kitaláltam egy történetet Nietzschéről és egy magyar filozófustanonc találkozásáról, amit gyorsan le is írtam, majd egy jó darabig nem foglalkoztam vele, csak az utóbbi egy-két hétben vettem elő újra javítani. A szövegre való hosszú rápihenés győzött meg arról, hogy másfél éve tényleg egy valós eseményt írtam meg. Mert hiszen a be nem teljesült történetek természete mindig ugyanolyan. Ezt figyelembe véve érthető, miért nem jegyezték le a korabeli dokumentumok; az egyik félnek talán már túl későn jött az a találkozás, ami gyanítom, a másiknak túl korai lehetett.

És most álljon itt, a 2014-es netnapló utolsó bejegyzéseként ez a történet. Próbálja meg mindenki úgy olvasni, mint egy „korhű, századfordulós dokumentumot”. (Egy biztos: a tanonc későbbi sorsáról, nincsenek további feljegyzés.)

Nietzsche és a magyar filozófustanonc

Azt beszélik, nem sokkal az után, hogy Nietzsche 1879-ben egyre súlyosbodó betegségére hivatkozva otthagyta a Bázeli katedrát, hogy önszántából egy svájci idegszanatóriumba költözzön – egyrészt, mert unta a külvilág kicsinyes támadásait, a morál köntösébe bújtatott hiúsági akciókat, másrészt mert minden percét az írás és az elmélkedés tomboló szenvedélyének akarta szentelni –, egy Bécsben élő magyar férfi ment hozzá látogatóba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy filozófiát tanuljon a mestertől. Ő lett volna az első nyugati mércével is komolyan vehető magyar filozófus, ha a sors úgy hozza, hogy ez a sokoldalúan pallérozott hungarus ért a zenéhez. Azonban szegénynek, sajnos bothallása volt. Szóval, amikor ez a Balaton-felvidéki arisztokrata családból származó ifjú odaállt a nagyhírű, már-már rettegett filozófus elé (egy fél fejjel mintha alacsonyabb lett volna nála), és a nagyvilági szalonokból jól ismert, megnyerő, ám mégis könnyed eleganciával bemutatkozott, párbeszédre, sőt vitára invitálta a Zarathustra szerzőjét.

A feljegyzések szerint Nietzsche arcán nyoma se volt a meglepetésnek. Húsos, vastag bajsza a szokott módon kanyarodott orra és szája közti lehetetlenül keskeny kis részen, és mindig kifogástalan világpolgári megjelenésének néminemű elhanyagoltságát, csupán csak az állán lévő két-három napos borosta mutatta. Sőt, azt beszélik, ekkortájt már maga a mester is egyre sűrűbben gondolt valami tanítványfélére – mert unta saját intellektuális magányát, és Istennel mondhatni túl korán, ifjonti hévvel leszámolt, nem maradt más megoldás a fennhéjázó önimádat és a Tartaroszi önutálat ciklikusan változó, perisztaltikus mozgásával szemben, minthogy önmagához hasonlatos, ő vele szemben is kellőképp kritikus filozófust neveljen ki. Tulajdonképpen akkor sem lepődött meg, amikor ez a szomszédos, Osztrák-Magyar Monarchiából származó férfiú, a Dionüszoszi és Apollóni ellentétről kezdett el értekezni. Sőt, az idegent egész előadása alatt csendben végighallgatta. A szanatórium drótkerítésén át a sötéten húzódó fenyves erdőt nézte. A pad, ahol ültek, egy kisebb dombon volt, így valamivel még magasabbról láthatta a semmiből kinövő svájci hegyek földrajzi játékát. Majd amikor az ifjú titán, két mondat között egy kisebb szünetet tartott, szemével megkereste a hozzá legközelebb álló fehér köpenyes ápolót, és odaszólt neki, hogy ha lehet, rakjon be egy kis Wagnert.

A férfi erre kissé megrökönyödött. Nietzsche túlzott magabiztosságának, vagy éppenséggel egykedvű tapintatlanságának tekintette a dolgot – mintha a mestert nem igazán érdekelné az ő gondolatai –  aztán némi lelki fiaskó után arra jutott: valószínűleg így akarja őt tesztelni, hogy valami nem várt, egyedi megjegyzéssel lépjen túl önmagán, így adva valami magasabb értelem csillogását mondanivalójához. De ha valóban ezt gondolta, csalódnia kellett, mert még szinte magához sem tért az előző pánikból, mikor a nagyhírű filozófus durván – az etikett minden társalgási formuláját mellőzve – félbeszakította. Ugyanis kíváncsi volt a férfiú zenei ízlésére, és mivel ez nem tűrt halasztást, ennek szokatlanul direkt módon kellett hangot adnia, egy konkrét kérdéssel, kiragadva a filozófia kontextusából az egyre inkább elbizonytalanodó másik felet.

Mondhatnánk, ha nem ismernénk ezt a mikrodrámát, hogy ez a magyar férfi megmenekült az egyre kínosabbá váló fejtegetéstől, de mivel a zenéhez egyáltalán nem értett, a személyiség bőrrétegének igazán finom lenyúzása, még csak most következett. Az ifjú hebegett-habogott. Zavarában, mivel hirtelen nem jutott más eszébe megemlítette Wagnert, de körülményesen, meg-megakadva fogalmazott, hogy ő igazán a filozófia stúdiumába vetette bele magát, mert szegény, elmaradott nemzetének nagy szüksége van jó filozófusokra. Persze Nietzsche is tudta, hogy a fiú nem mond igazat, hiszen jól ismerte a Bécsi udvar körül lebzselő, fényűző életet, aminek a nemzet felemelkedéséhez nem sok köze volt. Ekkor történt az, hogy apró, mélyen ülő sötét szemeivel végigmérte magának a fiút, és vastag szemöldökét mintegy önkéntelenül összerántva, sajnálatát fejezte ki, hogy nem hallhat tőle egy jó kis Liszt anekdotát, vagy valami megnyugtató hírt, a méltán világhírű zeneszerző egészségi állapotáról. A férfi, ha eddig még nem pirult el, most lángvörös lett. Tovább szabadkozott, hogy hát a tanulmányi évek, de aztán látva, hogy a mester levette róla mindent átható oroszlán tekintetét, és megint a távoli, már-már sötéten örvénylő fenyveseket nézte, elhallgatott.—

Még annyit említenek meg a feljegyzések, hogy az egyik ápoló valami nyugtató hatású teafélét hozott az ültében is gigászi méretekkel rendelkező embernek.  Azt ő szürcsölgetve, hatalmas bajszát fel-alá mozgatva kortyolta, szinte tudomást se véve az összetört, és büszkeségében porig alázott padtársáról, aki gyors húzásokkal, nem törődve azzal, hogy megégeti szájpadlását, kiitta a nyugtató hatású nedűt, és az járt zaklatott fejében, vajon a nagyvilági etikett melyik szabálya vonatkozik arra, amikor az ember szégyenében legszívesebben a világból rohanna ki.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s