váróteremben
(Rátkai Nimród Marci verse)
váróteremben ülök
unom magam
még másfél óra van a buszig
itt nem lehet semmit csinálni
semmit csinálni lehet
még jó hogy van nálam egy alma
megeszem meg fogom enni
itt nem lehet pihenni aludni
itt alig lehet lenni
de most már féllábbal kibírom
hi-hi féllábon állok
az emberek ülnek hallgatnak
néma számok
bár ezt nem tudom mit jelent
néha csakúgy mondok dolgokat
néha csakúgy nézek mesét
néha az emberek elvesztik az eszét
juj! eszüket
eladják magukat nem találják a helyüket
folyton csak nyaggatják egymást
én meg mosolygok vak aki nem lát
éhesedem megeszem az almát
ennék hozzá holdat mint sajtot
de még hold sincs
lóg aki akasztott
(ma Júdásról tanultunk ám)
nem enyém ez a hely
idegen benne a táskám
szomorú a ceruzám
sírós a radírom
mintha ákom-bákomot látnám
paca a papíron
nemsokára otthon leszek
bárcsak otthon lenni se olyan lenne
mint pályaudvaron
Apokrif Online 