Hajnali ima-töredékek
egyszerűen mint a fájdalom
este az ég arcába ordítani egy nagyobb
és hihetőbb teret
égjen a hús
érezzem a zsírszagot
tegyünk oda hagymát abban pirítsuk meg
aztán a szobánknak
legyenek komolyan vehető sarkai
ne valami beteges oldás
félelem a sötéttől
ahogy mindig a saroktárgyak mögül indul meg
a köd
amit nappal felfognak
a nyitott tárgyak
nem látod
a szavak éhes hüllők gyanánt
felzabálják kölykeiket
és a könyveknek is
hetek óta milyen a szájszaguk
nyissuk tárjuk ki a polcokat
lélegezzünk mélyeket
tépjük fel a szekrények ajtaját
hisz szárnyasoltár
minden lengőajtó
hamis egyszarvú hívőként így villanyoltáskor
nem remeghetsz
nem retteghetsz tovább
nevedet várva a sötétben
míg dobhártyádon ördögpaták nyomása
halott nagyapád táncoló lidérce
legyen ez a mi privát emlékünk ez a tiszta ragyogás
mert amit megpróbálunk
az épp csak nem lehetetlen
hajnalig veszítsük veszítsük el egymást
hogy aztán rád találjak egy szögben
ha megszúrsz
tudom hogy szerettél
szemünkkel kövessünk az ablakon túl
egy megrögzött szikár tárgyat
például egy fát
ahhoz nincs közünk
ágai most bújnak elő a hajnali derengésből
izzó szemfehérjénk
rózsaszínre vált
Apokrif Online 