“Különben nem ezért szedtem le a függönyöket. Sajnos kezdek olyan lenni, mint a felnőttek, mostanra végképp betörtél, és elhitetted velem, te parazita, hogy tényleg Én vagy, te szavatolod a létezésem. Egy kocsmavécé üres keretéből hiányod ölti rám a nyelvét: ösztönös mozdulattal kapok az arcomhoz, megvan-e még, s csak aztán ocsúdok, hogy a földön szétszórt üvegcserepekről vigyorogsz felém megszámlálhatatlan variációban.” – Szendi Nóra írja az Apokrif vendégblogját a Librariuson.
A teljes szöveg a Librarius felületén, ide kattintva olvasható.
Apokrif Online 