A vágások és ütésnyomok a csuklómon és a combomon nem érhettek a hol részletekben kitálalt, hol elbeszéletlen történetek nyomába. A legtöbbje nem is volt valódi vágás, inkább a kés tompa felével, szorosan rányomott hegyével húzott hosszú, vörös karmolás, amely nem okoz tartós károsodást, és ha nem piszkálják, viszonylag hamar elhalványul. Ahogyan megérkezett a jó idő, és vele a rövidujjú ruhák idénye, áttértem a felsőcombomra, amely azonban kevéssé bizonyult hatékonynak: a feszültség nem szűnt meg, a vágásnyom pedig azzal fenyegetett, hogy kilátszik a rövidnadrág alól (szerencsére rövidnadrágom alig volt: leginkább hosszú, bő szárú keleti bugyogókat és szoknyát hordtam). – Evellei Kata írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
A teljes szöveg a Librarius felületén, ide kattintva olvasható.
Apokrif Online 