Gelléri Andor Endre kötetéről (Villám és esti tűz, Budapest, Almanach Kiadó, 1940).
Gellérinek rövid élete és rövid írói működése alatt négy kis novelláskötete jelent meg, az első 1933-ban, az utolsó 1940-ben. 1945-ben bekövetkezett halála után e novellákból válogatott kötetek jelentek meg, az 1964-es összegyűjtött novellákig. Ez máig a legteljesebb gyűjtemény: a novellákat időrendben, korszakokra bontva adják közre, a szöveg jól gondozott, nincs elütés, a novellákat rövid jegyzetanyag egészíti ki a megjelenés helyének, és idejének jelölésével: a ma már beszerezhetetlen eredeti kötetek novellái visszaállíthatók.
Ahogy a diktatúra árnyéka egyre inkább rávetült az ország egészére, a novellák világa egyre fenyegetőbb, ábrázolt képei egyre zaklatottabbak lesznek. A legkiábrándultabb így a legkeményebb: az utolsó, a Villám és esti tűz című kötet. Figyelve a jelenkori politikai és társadalmi mozgásokat ez a kiábrándultság és elidegenedés nagyon is időszerű, ezért is érdemes ezt a tizenhat novellát újraolvasni.
Először is: csak tizenhat darab. Kedvelem a válogatás eme szigorúságát, mert egy kötetben ennyi bőségesen elég. Talán egy, megformáltságban jó, de nem elég egyedi hangú novellát lehetett volna kihagyni: a Márai díszleteit és hangját hordozó A kereszten címűt. A többi viszont egytől-egyig remek.
A kötet a 30-as évek Magyarországának kilátástalan proletársorsát fogalmazza, riasztó képeket festve. A munkások minden nap, minden harcból vesztesen kerülnek ki. Már nem riadnak vissza a bűncselekményektől sem, leszámoltak mindennel, helyzetük nem rosszabbodhat. Georgi, a borbély félholtra gyötri vak feleségét: őt okolja nyomoráért. Pirók, az iszákos gazember viszont már tovább lép, ő már tényleg halálba küldi asszonyát: a nőt a kicsapongásaival kínozza, amíg meg nem hal. Pirók nem akar szeretetet adni, sem kapni. Kétméteres kötelet hord a zsebében, hogy ha már nem bírja tovább: fölköthesse magát. Ellenséges, idegen mindennel szemben.
A Kádár-családnál éhezik az asszony, éheznek a gyerekek, és persze a férfi is. Kádár végső kétségbeesésében gondol egyet: pénzt kér kölcsön 3-4 órára. Leveszi a mintát és hamis pénzt önt ólomból. Megint itt van a kor tipikus figurája, aki minden mindegy alapon cselekszik. Annyira azért realista Gelléri, hogy nem hagyja, hogy a hamisítást észre ne vegyék. A csoda, a jólét, hét napig tart. Smidt, akitől a pénzt kérte kölcsön, rendőrrel megy Kádárért. A férfi nem tagad, nem erősködik. „Miért tetszik kiabálni, nem kell ezt a szomszédoknak hallani! Elmondok én úgyis mindent csendesen.” Ez a nyugalom, ez a csendesség felemeli Kádárt, a kort, a társadalmat teszi felelőssé.
Mufics egy krumplifőzőben a kazánt kezeli. Együtt dolgozik Vinkovicsnéval és Tucsáknéval, akik a krumplit hámozzák. A tulajdonosnő Hibriczkyné: mizantróp hajlamú, nem szereti hallgatni az emberi beszédet. Dolgoznak, és közben beszélgetnek. Könnyű elképzelni, látjuk a koszos falakat, a kopott berendezést, benne a négy holtfáradt embert. A miliő nevetséges. Nevetünk rajta, aztán ahogy tovább olvassuk a sorokat, már egyre kevesebbet kacagunk. A saját sorsunkra gondolunk, rájövünk, hogy az is éppen ilyen szánalomra méltó: mi is így évődünk, viccelődünk a többiekkel, mert a humor segít elviselni az elviselhetetlent. A narrátor, még ha olykor cinikus is („… rossz helyen nyitotta ki a bibliát, úgy látszik, nem vigasztalta meg.”), nem haragszunk rá, mert világos: ő is olyan, mint a történet szereplői, közülük való, tudja „mit szeret a szegény ember”.
A nyomorúságos kort festő novellákon kívül van még pár meglepetés: az első szerelmet humorral és öniróniával ábrázoló Ifjúsági szamár című elbeszélés; az Óriások című mély filozófiai tartalmat hordozó mese; az író születését elmesélő, A vasutasházban című darab, ami a kicsi Jézus születésének egyfajta parafrázisa; a női hűtlenséget és a férfi nyomorúságot megjelenítő A fűszeresnél című novella, ami olyan keserves, hogy még a cseléd is megsajnálja felszarvazott gazdáját; és a szerelmi csalódás miatt lerészegedő ember nézőpontjából előadott, bravúros staccato párbeszédeket tartalmazó Jamaica rum című elbeszélés. Ezek a tündéri realizmus címkét kapott, régi Gellérit idézik.
A mai korra érvényes áthallások miatt nagy ez a kötet; az örökérvényűsége miatt. Gelléri pontosan fogalmaz, értjük őt. Nem évül el, ahogy Kafka sem. Amíg a Földön ember él, nem szűnik meg a félelem.
Szirmai Péter
Apokrif Online 