él
tányér-szájú némberek rikácsolása
gubbaszt a magas bólogató nyárfákon
vörös rébékek közönye sandít
mi kell hogy szájon vágjon?
nehéz elviselni a folyamatos zajt
egy nyugodt világba kellene menni
üres hamutartók gurulnak
a tűrést kell élessé fenni
a penge éle kell már ide
s tánc közben legyen mindig ki elesik
égessenek talpakat a csikkek – előre ez visz
boldogság fájdalom nem mindig különbözik
közmunka
azt írom ami fáj rosszul esik
havat lapátolok töröm a jeget
nem a munka szégyen a fizetség
árkot pucolok és szemetet szedek
de van munkám friss puha kenyerem
kincsem is van nem mint neked Desiré
mintha nézném a csillagos eget
harmincötezer – dől a lé dől a lé
ennyi pénzt el sem bírok költeni
létemet az adófizetők sínylik
a felét vissza is adom rögvest
mert én meglettem váltva – tudniillik
Apokrif Online 