Artemisz álma
karácsonyra lepkehálót kértem
babakocsiban eszméltem rá
nekem nem való éles fegyver
inkább tűröm a francia erkélyen
halványkék lavórban szédelgő pontyot
meg a hosszában kifeszített elsőbálozókat
sétáltatok kutyát kergetek nyulat én
mászóka sípcsontjai közt
meghúzom magam
jobb a békesség mondom
babakocsiban eszméltem rá
az ember
az ember figyel
fűcsomókat számol a vonatablakból
az ember hegyeket gyűr át
mint marék papírt
istent szegez a fára
az ember szagolja tenyerét
az ember emberektől fél
embereket szül
embereket imád
belőlük kövezett járdán tunkolja talpát
az ember tanul
az ember kódolt kakasokat kerget
az ember menekül
néha felsír mint a gyermek
néha felsikolt
másokat vigasztal
néha illemből embereket marasztal
az ember meddig marad még
Tetszik Gláser Diána fenti két verse, különösen a második, (az ember), ez a nyugodt ritmusú szabadvers. Miért? Mert átérzem, hasonlóan érzek. A forma engem József Attila korai (nem legkorábbi) verseire is emlékeztet.