így hagyni el
kerékbe tört életvonal telítődik a tenyerem táján,
ha odafigyelek, hallom egészen, ahogy sikoltozik.
aztán elszakad a gerince, és a vére elsimítja bőrömön a ráncokat.
vagy, ha megmosom a kezem, a tenyérutcán kutyát
sétáltat a Majd, a kutya piszkít, Majd pedig nem szedi fel
az ürüléket.
valahol magam ábrázolom a tenyeredben, ha megfogom,
összezsugorodok, és meztelenül heverek az ujjaid között.
te pedig játszol velem, megnyalod a hajam, a bordáimon
billentyűzöl. belepiszkítok az életvonaladba,
aztán felöltözöm.
